Entz Géza Antal - Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)
Fejér megye és művészeti emlékeinek története
Utóbb a rácok a megyéből elvándoroltak, illetve beolvadtak. Ma egyetlen görögkeleti templom, a 18. század közepén emelt pentelei Rác templom őrzi emléküket. A török 17. század végi kiűzése után készült összeírás 65 települést említ, melyből 29 lakatlan puszta. Lakott települések főleg északon és a Duna mentén húzódtak, lakatlan falvak, nagyobb puszták délen terültek el. Az akkori viszonyoknak is szerepük volt abban, hogy ezután a megyében a nagybirtokok kerültek túlsúlyba. A Zichy, az Esterházy, a Batthyány családoké, valamint a Mezőföldön egyházi birtokosoké lett a megye területének nagy része. Ez a tény lényegesen befolyásolta a török utáni újratelepülést illetve újratelepítést, elősegítve, vagy éppen - a Mezőföld déli részén - hátráltatva azt. Az újratelepítés eleinte nagy fluktuációval járt; előbb a megszálló császári katonaság terhei, majd a ellenreformáció miatt gyakran menekült a lakosság. A 18. században főleg német, kisebb részben szlovák lakosságot telepítettek a megyébe. Ezek a falvak már állandósultak. A nagyobb német települések közé számított Bodajk, Mór, Lovasberény, Etyek, Nadap, Szár, Vértesacsa és Vérteskozma. Minthogy a németek katolikusok voltak, betelepedésük a megye vallási viszonyait is módosította az őshonos vagy betelepült református magyar lakosság rovására. (A II. világháború után a potsdami szerződés rendelkezése nyomán a német anyanyelvű lakosság nagy részét Németországba telepítették.) A 18. században jelentős gazdasági és kulturális fejlődés következett be. A megye déli területein a gabonatermesztés és az állattenyésztés, az északi, hegyvidéki részeken az erdő- és szőlőművelés jutott vezető szerephez. A megyei közigazgatást 1692-ben szervezték újjá, továbbra is - az 1703-ban szabad királyi jogaiba visszaállított - Székesfehérvár székhellyel. Fejér megye akkori területe nagyjából megegyezett a maival, már nem nyúlt át a Duna keleti partjára. További területváltozások 1950-ben következtek be: délnyugaton Veszprém megyétől Fejérhez csatolták Enyinget, Déget és Szilasbalhást; illetve Fejér megyétől Veszprémhez csatolták északnyugaton Inotát, északkeleten pedig Pest megyéhez Érdet. A töröktől való felszabadulás után Fejér megye továbbra is a veszprémi katolikus egyházmegyéhez tartozott. Csak 1777-ben hozták létre a székesfehérvári püspökséget, melynek területe nem esett teljesen egybe a megye területével; ma Fejér megye nyugati sávja tartozik a veszprémi püspökséghez. A református egyház beosztása szerint a Dunántúli és Dunamelléki egyházkerület, illetve ezeken belül a Mezőföldi és a Vértesaljai egyházmegye osztozik a megye területén. A evangélikus egyház mai területi beosztása szerint Fejér megye az Északi Evangélikus egyházkerületének Fejér-Komárom egyházmegyéjében helyezkedik el. A töröktől való felszabadulás, illetve a Rákóczi-szabadságharc után Fejér megyében még évtizedeken keresztül alig készültek nagyobb méretű, szilárd épületek. A reformátusok eleve csak sövényfalu oratóriumokat építhettek; ilyen volt Etyeken, Fehérvárcsurgón vagy Felcsúton. Ezekhez gyakran fa harangláb járult. Egyes esetekben formájában is követhető az eredeti épitmény továbbélése, illetve a későbbi fokozatos kibővítése. Ilyen a sárkeresztúri vagy a soponyai református templom. Ha a reformátusok régebbi építésű templomot használtak, volt rá eset - mint pl. Csákváron 1748-ban, Vértesacsán 1765-ben, Pákozdon 1769-ben -, hogy az ellenreformáció lendületében a katolikusoknak kellett átadniuk. Jelentősebb protestáns templomépítés a türelmi rendelet nyomán, a század utolsó két évtizedében indult meg. A katolikusok templomépítései is lassan kezdődtek. Az első számottevő templomok a szerzetesrendekhez kapcsolódnak. Az eddigi adatok szerint a móri kapucinus templom és kolostor volt a legelső (1695-1701; újjáépítve a 19. század végén). Ezt követte a komáromi jezsuiták temploma és rendháza Pázmándon (1718-19), aztán a kapucinusok temploma és rendháza Bodajkon (1727-42). Jezsuita kezdeményezésre épült az abai templom (1748-53), a győri jezsuiták támogatásával készült Perkátán a plébániatemplom (1757), ugyanezen rend 13
