Entz Géza Antal - Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)
Fejér megye és művészeti emlékeinek története
FEJÉR MEGYE ÉS MŰVÉSZETI EMLÉKEINEK TÖRTÉNETE Fejér megye a Dunántúl északkeleti részén, változatos földrajzi tájon terül el. Északnyugaton a Keleti-Bakony és a Vértes hegység határolja; a kettő között a Móri-árok húzódik, mely természetes közlekedő utat biztosít a Kisalföld valamint a Mezőföld és a délebbi országrészek között. A Vértestől délre a Zámolyi-medence a Balaton tektonikus árkának folytatása. Ettől délre helyezkedik el a földtanilag lepusztult Velencei-hegység, továbbá a Velencei-tó, az ország második legnagyobb állóvize. A megye déli kétharmadát az enyhén hullámzó, alföldies jellegű Sárrét és a nagyobb Mezőföld alkotja. A sík területet harántirányban a Sárvíz szeli át, amely - már Tolna megyében - a Sióval csatlakozva folyik a Dunába. Hajdan nagyon mocsaras, széles völgye ma már csatornákkal szabályzott, de így is tavak sora jelzi vonalát. Fejér megye keleti határát a Duna alkotja. Az első újkőkori kultúra a Kr. e. 5. évezred végén alakult ki a megye területén, a 4. évezredben - az élelemtermelésre való áttéréskor - a nyílt vizek ártéri szárazulatain jöttek létre az első települések (Felsőszentiván-Angyihegy, Sukoró-Tóradűlő). A legjelentősebb újkőkori településen (Bicske-Galagonyás) és a lengyeli művelődéshez (Kr. e. 2800-2500) tartozó helyen (Csabdi-Télizöldes) földbe mélyített, sátortetős házak, részben 30 m-nél hosszabb, vastag cölöpökből álló épületek maradványait tárták föl. Nagyobb településsűrűség, jellemzi a bronzkort (Kr. e. 1900-750), melynek felszínen felismerhető emlékei a földvárak és halomsírok ill. halomsírcsoportok. A kora bronzkori nagyrévi kultúra idején (Kr. e. 1800-1700) keletkeztek a Duna-völgyben azok az első, évszázadokon át lakott, a vidék központjává váló magaslati telepek, melyek az alföldi földművelő-állattartó települések típusába tartoznak (Adony, Dunaújváros, Baracs). Itt később a vatyai kultúra népe sáncokat, illetve azok védelmére földvársort épített (pl. Pákozdvár, Velencei hegység). A földvárakat elpusztító nyugati halomsíros művelődés népeinek hódításával (Kr. e. 1200) az addigi délkeleti irányból érkező népmozgásokat és érintkezéseket az északnyugati váltotta fel. Ezt követően a megye területe a közép-európai umamezős művelődés része lett. A Keleti-Bakony nyúlványain épült ki az új hódító, a keleti Hallstatt kultúra (Kr. e. 750-500) népének hatalmas, öt hektáros földvára (Fehérvárcsurgó). A 4. században északnyugati irányból kelta bevándorlók érkeztek, aminek nyomán sűrű településterület alakult ki; erről a megye déli részén feltárt temetők sírjai tanúskodnak. A Római Birodalom fennhatóságát a Dunántúlra - Pannóniára - Augustus terjesztette ki, de Fejér megye területén a római katonai megszállást és közigazgatást csak Claudius vezette be Kr. u. 50 körül. A Dunakanyar és a Sió között civitast szerveztek, és a megye területét átszelő ősi északkelet-délnyugati útvonalat lovas alakulatok szállták meg. Az Alföldet birtokló szarmata jazigokkal szemben a 70-es évektől a 2. század elejéig kiépült a Duna menti határvédő vonal, a limes. Pannónia tartomány és a Római Birodalom határa. A Duna Fejér megyei szakaszán három fa-föld katonai tábor (Adony-Vetus Salina, Dunaújváros-Intercisa, Baracs-Annamatia), és szabályos közökben őr- és jelzőtomyok épültek. A limes Duna-parti 9
