Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
73 kodhat. Állataik közül két tehenet, disznót, baromfit eladtak Kunágotán. Pakson, Cecén, Nagydorogon a vásárban, piacon vettek helyettük állatokat. Két lovukkal kocsijukkal a legszükségesebb bútort, ágyneműt, ruhát hozták Kunágotáról. Több földvásárló Győrimajorban közösen megvett egy-egy régi uradalmi cselédházat is, összesen ötöt. 1939 tavaszától 1940 tavaszáig ezekben a cselédházakban laktak. 1939-ben már a földet művelték. 1940 tavaszán elbontották a cselédházakat, és felépítették anyagukból a tanyákat. Fundamentumnak téglát használtak, a falaknak vetettek vályogot is. A falakat közösen építették, összesegítettek. A tetőket németkéri ácsok csinálták. Faanyag, cserép az elbontott cselédházakból került ki. A Pálfy-tanya lakóépülete két szobából, konyhából, éléskamrából állt, zárt cilinderkéménnyel, az első szobában búbos kemencével épült. A búbos kemencéi, alföldi formára, csonkakúp alakúra készítették. Szőlőkaró-vázának tetejét felül hordóabronccsal húzatták össze. Kívül agyaggombócokkal tapasztották be, kiégették. Fehérre meszelték. Körül kb. 60 cm-es padkája volt. A búbos kemencében sütötték a kenyeret. A hosszú ház udvar felőli oldalán tornác húzódott végig. Az udvarra dohánypajtát, két pajtát, istállót, disznóólakat, baromfiólakat, földpincét építettek, kutat ástak. A tanya homokos, lapos részen feküdt, ahol magasra emelkedett a talajvíz. Földpincéjük tetejére fát, rá mütrágyás zsákokat, arra földet tettek. Itt tartották a bort, krumplit, zöldséget, sárgarépát. A tanya földterületét 1000-1200 D-öles parcellákra osztva művelték, amelyből 1200-1600 D-öl dohány, 7-8 kh kukorica, 4-5 kh búza, rozs (felesben), 500- 600 D-öl dinnye, 800 D-öl lucerna, 600 D-öl szőlő volt. A 600 D-öles kertet dohánycsutával kerítették be. Takarmányt az erdőben kaszáltak feléből, füvet árkokban, erdei réteken, a fák közt. Aratás után másodvetésként kukoricacsalamádét, kölest, mohait vetettek. Lekaszálták, télen is ették az állatok. Két lovat, 3-4 szarvasmarhát tartottak, ebből kettőt jármoztak. Volt úgy, hogy két tinót is jármoztak, így négyesbe is befogtak szántani. Két-három anyadisznajuk volt, és annak a szaporulata. A malacokat eladták vagy meghizlalták. Két-három hízót vágtak saját részükre. Ötven-hatvan tyúkot tartottak. A tojásért nagy kosárral, biciklivel járt ki a tanyákra a tojásos kofa, Pali bácsi, aki a németkéri nagykereskedő számára vásárolt. Tyúkot is megvett a kofa Pali bácsi, de a tyúkot, csibét elvitték Paksra, Cecére, Nagydorogra a piacra, ahol több pénzt kaptak érte. Borjúk, malacok eladásából lett bevételük. A tejet Németkérre hordták a csarnokba, pár évig külön tejeskocsi vitte a tanyákról. Dohányból is pénzeltek, a nagydorogi beváltó magazinba adták le, évente 7-8 mázsát. Németkérre vitték be kocsival a görög- és a sárgadinnyét. Kukoricát, búzát, árpát is kaptak érte cserébe. Aratáskor, csépléskor az asszonyok vették, uzsonnára vitték ki az aratóknak, a forróságban masinázóknak is jól esett a hideg, lédús dinnye. A Pálfi-tanya teljes egészében családi gazdaságként üzemelt. Ha szabad idő akadt, akkor a gyerekek a Galántaiékhoz elmentek napszámba: kaszálni, gyűjteni, aratni, negyedes részes kukoricát kapálni. A saját aratásuk befejezése után egy fiú otthon maradt szántani, a többi járt napszámba. Egy lovaskocsijuk, 1 szekerük, 2 egyes vasekéjük, 2 nehézfogasuk, 1 láncboronájuk volt. Sokszor elkérték a
