Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
74 Galántaiéktó 1 a 12 soros vetőgépet, ha nem tudtak gépet szerezni, akkor kézzel vetettek. A gabonát az édesapa vetette el. A kukoricát eke után a barázdába vetették, vagy kézzel, kapával. Az aratást a család végezte: idős és ifjú Pálfi István kaszás, a három fiatalabb testvér marokszedő, kötélterítő volt. Bikácsról járt ki a traktoros cséplőgép, vagy Pálfáról is a cséplőgamitúra, mentek tanyáról tanyára. A géppel jött csépelőcsapat elvégzett minden munkát a cséplés körül. A tanyaépület köré ültettek gyümölcsfákat, sőt még a földjükön is volt egy-két sor meggyfa. Két helyre szőlőt is telepítettek, otellót, piros szlankát, oportót. A telepítés előtt ásóval 80-100 cm mélyen megforgatták a földet. Volt a földjük végében kb. 600 D-öl futóhomok is. Itt szalmát böködtek le ásóval, hogy ne fújja el a szél, rozsot vetettek bele. Többen is voltak, akik már a tanyaépítés után Győrimajorból visszaköltöztek az Alföldre. így Valkó János és Czudar János Dombiratosra (Csanád m.). Tanyájukat id. Pongor József vette meg. Kiskorényi József, a Pest megyei Tápiószentmártonból érkezett 10 kh-as tanyabirtokos egy évben szántás helyett úgy kapálta fel az egész földjét, mert mindkét tehene elpusztult. Ha a fagy engedte, télen is kapált, a lábán fából faragott klumpával, amíg az egész földjét meg nem munkálta. Új jószágot nem tudott venni, csak a következő évben. A győrimajori tanyákról a gyerekek Kistápéra jártak iskolába (5 km). Németkérről jött a katolikus pap, egy hónapban egyszer-kétszer tartott misét (4 km). A tanyásgazdák nagyobb részben katolikusok voltak. A kistápéi temetőbe temetkeztek. Bikácsra (8 km), Németkérre jártak az üzletekbe vásárolni lovaskocsival. Orvosért Györkönybe mentek (8 km), gyógyszertár Nagydorogon volt (14 km). A cecei, nagydorogi, dunaföldvári, paksi vásárra jártak. Kistápéra az uradalmi vízimalomba, vagy Györkönybe a motoros malomba jártak őrletni. Téli szombatokon Győrimajorban a Galántaiék dohánysimítójában mulatságokat tartottak. Maguk a fiatalok, a legények szervezték. A vajtai cigányok muzsikáltak. Belépődíjat kellett fizetni. A szép alföldi lányok vonzották magukhoz a környező falvak legényeit. Sok fiatal élt a tanyákon, mert mindenkinek 3-4 gyereke volt. Az 1950-es évek első felében előírt kötelező terménybeszolgáltatást nem tudták a homokos tanyai földeken megtermelni. Pálfi Istvánék ezért 1955-ben beálltak a termelőszövetkezetbe. A szövetkezetnek nem volt gazdaságos megmunkálni a homokos területet, ezért átadta az erdészetnek. A tanyát lebontották, helyére fenyő- és akácerdőt ültettek. A többi tanya is erre a sorsra jutott az 1960-as években. A Galántai-birtok 1949-ben állami gazdaság lett. Ifjú Pálfi István 1950-ben megnősült, előbb az erdészetnél, 1952-től az állami gazdaságban dolgozott. Feleségével együtt a tanyán lakott, ahonnan 1956-ban költöztek be Kistápéra. Itt építettek a felesége szüleinek 1945-ben juttatott házhelyre. 1962-ben belépett a kistápéi termelőszövetkezetbe, ahonnan 1981-ben ment nyugdíjba. Édesapját, id. Pálfi Istvánt is a kistápéi termelőszövetkezet nyugdíjazta 1961-ben. 1966-ban Németkéren vettek egy kis házat, ide költözött a lebontásra ítélt tanyából. Idős Pálfi István 1970-ben hunyt el.
