Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
72 együtt a tanyára tették ki a gyermekeihez. Ott haltak meg. Mindhárom tanya ma is áll, lakott. A két Markovics fiú közül Tivadar nem lépett be a termelőszövetkezetbe, a tanyában maradt, fuvaros lett. Két lóval, először két évig parasztkocsival, azután gumikerekű kocsival fuvarozott. 1987-ben ment nyugdíjba. 1992-ben és 1993-ban a baracsi Béke termelőszövetkezettől visszaigényelte Markovics Tivadar a tanyai földeket, összesen 8,5 hektárt. A Liget-soron is visszakapott 4,5 hektárt. Egyedül műveli meg a teljesen gépesített tanyai gazdaságot. Búzát (3 ha), árpát (2 ha), kukoricát (7 ha) termel. Lucernása 1 200 D-öl, a tanya belterülete (udvar, kert) 1 200 D-öl. Állatállománya 1997-ben: négy ló, egy anyakoca, kilenc malac. A földek visszavétele után traktort, ekét, vetőgépet vásárolt. Testvére, István a termelőszövetkezetben hagyta a földeket, nem gazdálkodik, nyugdíjas, a téeszben növényvédőként dolgozott. A baracsi határban jelenleg már csak a Markovics-tanya áll, a többit lebontották a termelőszövetkezet megalakulása után. Markovics Tivadar így emlékezett vissza a baracsi határ tanyáira: "Baricza Sándor tanyája, szétszedték kb. 12 éve. Az öreg Baricza építtette, vadász volt, a Szitányi-határt bérelte. 30-40 mh tartozott hozzá egy tagban. Boldog-tanya a Klein-útján. Boldog nevű parasztember építtette, aki Bölcskéről jött. Kuminka György tanyája lejjebb a Klein-útján. Nagygazda volt. Most is sok gépe van, a földeket visszakapta. A tanyáról bejött a faluba, itt vett házat. Mathesz János tanyája a Liget-soron, a hegytetőn (Mathesz-hegy). Az öreg Mathesz János Amerikában kereste meg a föld árát, úgy építette a tanyát. Baracson a XX. század első harmadában a parcellázások hatására jelentékenyen megnőtt a parasztbirtokok száma. Ugyanakkor Baracs lakossága az 1900. évi 706 főről 1920-ra 1993 főre emelkedett (Záborszky 1979, 413, 416). Tolna megyében tanyás terület alakult ki a Kistápé és Németkér közötti Győrimajorban, ahol az eladósodott gróf Wenckheim Antalné 900 kh-as birtokát parcelláztatta fel a Földhitelbank Részvénytársaság 1939-ben. Galántai (Grünwald) Béla, egy bikácsi sváb boltos fia, 500 kh-as birtokot vásárolt meg Győrimajorban. Galántai gazdasági iskolát végzett, 6-7 cseléddel gazdálkodott, napszámosokat, aratókat alkalmazott. Győrimajor többi részét, 400 kh-at, 5-25 khas parcellákban adták el a Földhitelbank Rt. újsághirdetésére nem csupán Tolna megyéből, hanem az Alföldről is érkező földvásárlóknak. A bemunkált föld vételára kh-anként 400 pengő, a bemunkálatlané 250 pengő volt. Utóbbi legelő, rét, bokros területeket csak 4-6 lóval tudták először felszántani. A föld vételárát részletre is fizethették. A parcellázás hatására Győrimajorban 35 tanya épült. Kistápéi adatközlőim, Pálfi István (szül. 1921) és felesége (szül. 1929) elsősorban a saját györimajori tanyájukról tájékoztattak. Idős Pálfi István a Csanád megyei Kunágotáról költözött Győrimajorba. Kunágotán Ráth József uraság cselédjeként dolgozott. Cselédbéréből szerzett Kunágotán házat és 2 mh földet, amely két darabban feküdt. A házat, a földet eladta, és 1939-ben Győrimajorban egy 15 kh-as parcellát vett. Négy gyermeke volt: István (18), Ilona (17), Pál (12), Béla (6). Arra számított, hogy a tanyai gazdálkodásnál a három fiúra is támasz
