Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
44 A Nagyatádi-féle földreform során kiosztott 1-3 kh-as parcellákon nem alakulhattak ki tanyák. A földreform - közvetett módon - Zámolyon mégis tanya kialakuláshoz vezetett. Zámolytól északkeletre a Feketebokori táblában, a Meránuradalom területéből 1-2-3 kh-as parcellákat osztottak a község agrárproletárjainak. Az uradalom által parcellázásra átengedett föld olyan rossz minőségű volt, hogy az agrárproletárok az 1930-as években megszöktek tőle, elhagyták, közel 100 kh-at visszaadtak az államnak. Parcellájuk jövedelméből a földadót sem tudták kifizetni. Állatuk, gazdasági felszerelésük sem volt a föld megműveléséhez. A kiosztott proletárföldek ráadásul olyan területre estek, ami csak a legritkább esetben volt alkalmas mezőgazdasági művelésre: ha sok volt a csapadék, akkor nem lehetett tavasszal felszántani a kukorica alá, ha nyáron nem volt eső, akkor olyan repedések keletkeztek rajta, hogy beleszorult a csizma. 1939-ig a parlagon hagyott egykori proletárföldeket már felütötte a gaz, a gilicetüske és a rózsatüske. Még a falu állatai sem járták. Az állam a területet ismét áruba bocsátotta. Vevőként Zöld Ignác juhász jelentkezett. Zöld Ignác eredetileg Isztiméren (Fejér m.) községi kanászként dolgozott. Az 1920-as években már annyi birkája volt, mint ahány disznót őrzött a falunak. Az isztiméri németek ezért túladtak rajta. Az 1930-as évek végétől a Magyar Királyi Honvédségtől a táci repülőtér területét bérelte juhai számára, ahol akoli is épített. A háborús készülődés évében, 1939-ben felszólította a Honvédség, hogy bérleti szerződését nem hosszabbítják meg. Ezért vásárolt meg Zöld Ignác egy 50 khas parcellát a zámolyi határban elhagyott proletárföldekből, az államtól 10 évi részletfizetésre. Ingóságaikat még 1939 augusztusában Zámolyra hozták, s Czirák Márton házában egy volt tejcsamok helyiségben béreltek számára helyet a következő télre. Földjükre 1939 októberére Lukács József zámolyi kőművesmesterrel egy 20x8 m-es juhhodályt építtettek. A hodály beton alapra, 10 téglaoszlopra épült. Tetejét Zöld Ignác nádazta be. Az oszlopok közeit ágakból, vesszőből font lemezekkel rakták be, majd 4-5 sor kukoricaszár kévét támogattak hozzá kívülről. A tavasszal megvásárolt parcellából a legjobb részen 8 kh-at felszántottak, búzával, rozzsal, kukoricával, burgonyával, répával vetették el. Innen volt kukoricaszáruk, szalmájuk, rozsszalmájuk etetni, almolni. A hodályhoz támogatott kukoricakévéket tavaszig megetették az állatokkal. 1939-ben Zöld Ignác feleségével együtt már a hodályban elrekesztett állatokkal együtt telelt ki, csak ritkán tartózkodtak a Czirák-féle házban bérelt helyiségben. Kutat már 1939 nyarán ástak, a baromfiak számára földólakat építettek. Ekkor 1 lovuk, 1 kocsijuk, 2 tehenük, anyadisznójuk, 5 sertésük, 60 tyúkjuk, 30 kacsájuk, 30 libájuk volt. 1940-ben lakóépület épült a hodály mellé: 1 nagy szoba, konyha, éléskamra. Az épület fala vályog volt, a talaj alkalmas a vályogvetésre, ők maguk vetették meg az építkezéshez szükséges-vályogot. Ugyanebben az évben a tanya udvarára kenyérsütő kemencét és egy nagy kamrát is építettek. A tanya mögött veteményeskertet alakítottak ki, gyümölcsfákat ültettek.
