Lukács László: A mezőföldi tanyák néprajza. A farmtanyák kialakulása és pusztulása a Mezőföldön a XIX - XX. században - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 32. (Székesfehérvár, 1998)
A parcellázás és a tanyásodás
45 1944 telére már két juhhodályuk volt 1900-2000 db birkával, 4-5 fejőstehenük növendékekkel, 15 kecskéjük, 2 anyadisznójuk, 15 db sertésük, 200-300 baromfijuk (tyúk, kacsa, liba). Naponta kocsival hordták a tehéntejet és a kecsketejet a zámolyi tejcsamokba. Tojásért, baromfiért a baromfikereskedők jártak ki kocsival, autóval a Zöld-tanyára. Évente jelentős mennyiségű gyapjút értékesítettek. Hétvégeken lesántult birkákat vágtak és kimérték. A falubeliek kerékpárral is kimentek friss birkahúsért a tanyára. Tavasszal egyszer lekaszálták az egész legelőterületet, csak azután kezdtek el legeltetni. így jelentős mennyiségű téli szálastakarmányhoz jutottak. A szántóföldként hasznosított 8 kh-on kenyér- és takarmánygabona, burgonya, répa termett. A szántóföld az alomszalmát és a téli takarmány egy részét (rozsszalma, kukoricaszár) is biztosította. A terület nevét (Fekete-bokor) a rajta lévő három bokros facsoporttól nyerte. Innen került ki a tanya téli tüzelője, építőfa és szerszámfa szükséglete is. Ősszel-télen Zöld Ignác juhaival legeltette a szomszédos Merán-uradalom kukoricatarlóját. Ha az intéző megkérte, birkáit télen az uradalom megfagyott, kövér gabonájára is ráhajtotta. Zöld Ignác nagyon szépen furulyázott. Ahol legeltetett, onnan esténként messze elhallatszott a furulyaszó. 1944-45 telén a Zöld-tanya a Margit-vonalba került. A hadseregek minden állatot, gazdasági felszerelést, bútort, ruhát elvittek, a tanyaépület azonban épségben maradt. Zöld Ignác 1945-ben egy esztendőre feles juhásznak szegődött Tamásiba (Tolna m.). 1946-ban bérként 45 db bárányt hozott haza. 1957-ben már 500 db birkája volt, amikor az újra megalakuló zámolyi termelőszövetkezet 12 000 forintért kisajátította tanyáját. Zöld Ignác ekkor Budapestre költözött fiához, aki ott mint fafaragó népművész működött az 1930-as évek óta. Egy faragott támlásszékét a székesfehérvári Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményében őrzünk (Lelt.sz.: 38.122.1.). A zámolyi Petőfi Termelőszövetkezet 1970-ig használta a Zöld-tanya épületeit. A tanyában Bakonyi István kanász lakott, a hodályokban sertéstelepet rendeztek be. A tanya az 1970-es évek elején lakatlanul állt, majd elbontották. Székesfehérvártól délkeletre Seregélyes és Sárosd között a seregélyesi Páskomi-dülőben is állt három tanya. Papp Károly (28 kh) tanyája 1901 előtt, Léstár Sándoré (14 kh) 1908-ban épült. A harmadik tanya tulajdonosa Pajor József (45 kh) volt. Léstár Sándor valamint testvérei, János és Gábor 1908-ban vették át egy falusi házból és földből álló örökségüket. A házat eladták, a neki jutó földre Léstár Sándor tanyát épített, és odaköltözött. Tanyája szoba, konyha, kamra, istállóból álló vályogfalú épület volt. Léstár Sándor, majd fia Gábor (szül. 1904) a szántóföldi növények közül elsősorban kukoricát, árpát, búzát termelt. Egy pár lova, 2 szarvasmarhája, sertésállománya volt. Jó feltételek voltak a tanyán a baromfitartáshoz: tyúkot, kacsát, libát és pulykát is neveltek. A Léstár-tanya teljes egészében családi üzemként működött, Léstár Gábor feleségével és két gyermekével, Gáborral és Máriával együtt dolgozott. Az aratást is saját maguk végezték. A tanya kialakulásáról, a tanyai gazdálkodásról az egykori tulajdonos, Léstár Gábor
