Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)

Palotaváros népessége, társadalma az 1828-as összeírás tükrében

Őstermelők. Az őstermelésből élők Székesfehérvár lakói között fontos helyet foglaltak el 1828-ban. Az összeírásból kideríthetően 939 családfő élt városunkban földje, rétje, szőlője jövedelméből. Ez az összeírt 2714 családfő 34,5%-a. Az őstermelés súlya azonban ennél a számnál sokkal nagyobb. Hiszen a bizonytalan megélhetésűek is csak az őstermelő ágazatokban tudtak napszámosként, bérlőként, részes-művelőként megélhetéshez jutni. Az őstermelésből élők számát gyarapítják az összeírtak és a bizonytalan megélhetésűek családtagjai is. Az őstermelésből élő lakosság a Felsővárosban a legnagyobb (596 családfő), utána a Palotaváros következik (160 családfő). Az őstermelés jelentőségét növeli az a tény, hogy az iparosok között is megtaláljuk azt a törekvést, hogy szántóhoz, réthez, szőlőhöz jussanak, gazdagságukat, iparuk jövedelmezőségét mutatja a földtulajdon. Más szempontból megközelítve a kérdést, leszögezhetjük, hogy a gazdagabb iparos városrészek, a jobb helyzetben levő belsővárosi és palotavárosi iparosok nagyobb földekkel és szőlőkkel bírnak, mint a szegényebb felsővárosi iparosok. Palotavárosban az adózó családfők 23%-a él kifejezetten őstermelésből. Ez a fehérvári átlagtól kisebb szám is aláhúzza Palotaváros iparos jellegét. A 160 összeírt adózó családfő 271 fő családtagot és cselédet tart el: egy gazdálkodó családfőre 1,7 családtag jut, ami kis létszámú családokra utal (a Felsővárosban ugyanez a szám 2,3!)

(ld. 3. sz. táblázatot).

Iparosok. Palotaváros fekvése, földrajzi viszonyai adnak elsősorban magyarázatot arra, hogy a városrész iparában a vízhez kötött iparágak dominálnak: ilyen a szűrposztót készítő csapók, a posztókészítők és a szűrposztót feldolgozó szűrszabók mestersége, valamint a bőrkikészítéssel és feldolgozással foglalkozó iparok: a tímárok, a tobakok, a vargák, a csizmadiák, a szíjgyártók és a szűcsök ipara. Az egykori mocsárvilágot levezető csatornák mindezekre a mesterségekre jó lehetőséget teremtettek. Ezek túlsúlya számokban is kimutatható: a csatornákhoz települt, fenti iparosok az összes palotavárosi mesterek 85%-át alkotják. Csapók pl. csak a Palotavárosban dolgoznak. Feltűnő, hogy ugyanakkor a város ellátását biztosító hagyományos szolgáltató-iparosok (asztalos, kádár, fazekas, kalapos, kovács, pék, szabó) igen kis számban találhatók itt meg. A 276 iparos családfő 753 családtagot és segédet tart el; az egy családfőre eső családtagok száma: 2,7. Tehát az iparosok körében nagyobb családokkal, több segéderővel számolhatunk, mint az őstermelőknél. A 276 iparos közül 176 (az iparosok 63,7%) él csak iparból, a többieknek egyéb megélhetésük is van:

81-nek (az iparosok 29%-a) szántója,

49-nek (az iparosok 17,7%-a) rétje,

61-nek (az iparosok 61%-a) szőlője,

54-nek (az iparosok 54%-a) állata van.

A 276 palotavárosi iparos családfő abszolút értelemben is a legtöbb a Belváros 196, a Felsőváros 166, aTóváros 31 és a Víziváros 9 iparosával szemben. A palotavárosi iparosok így a város iparosainak (678) 40,7%-át adják. A palotavárosi iparból élők az egész székesfehérvári iparból élő adózó népességének pedig 37,6%-át teszik ki (ld. a 4. és az 5. sz. táblázatot). Az iparosok mellett tevékenykedő segédek száma 183.Tehát minden segédre 1,5 mester jut! Ez a szám arra utal, hogy ezek szinte háziipari szinten álló hagyományos iparágak, érzékelhetően válságperiódusban. Az iparosok az összeíró biztosok előtt arra panaszkodtak, hogy nagyon nyomasztóan hat rájuk a pesti iparosok versenye. Az évente ötször tartott országos vásárokat ezek a pesti iparosok özönlik el, a helyiekéhez képest modern, luxusigényű termékekkel. A helyiek így kiszorulnak a jó értékesítési lehetőséget kínáló vásárokról a vidéki hetipiacokra: ezért időt és útiköltséget kénytelenek áldozni termékeik értékesítésére. A nyersanyagok beszerzése ugyancsak nehézségeket okoz. Alapanyagaikat apránként vásárolják, tőke hiányában nem képesek megtermelni, vagy nagy tételben megvásárolni. Állandóan a vidéki kereskedőktől való függőségben élnek, s ter22