Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Palotaváros népessége, társadalma az 1828-as összeírás tükrében
mékeiket így ugyancsak nekik kénytelenek eladni. Iparűzésük tehát nem nyereséges. A bizottság is megjegyzi, hogy többségük végleg abba fogja hagyni mestersége űzését, ha valami segítséget nem kap. Ez a folyamat az összeírás adatai tükrében leginkább talán a csapók mesterségénél figyelhető meg: a 33 csapó 7 segéddel dolgozik, a 33-ból csak 6-nak van háza, 7-nek szántója, 4-nek rétje, 2-nek szőlője, és 3-nak állata. Itt tehát csak 4 mesterre jut 1 segéd. Ugyancsak a hanyatlás jeleit kell látnunk a tímárok-tobakok mesterségénél, ahol 59 mesterre 29 segéd jut. Ezekben az iparágakban a mesterek versenye is nagy lehetett. Kereskedők. Ha az iparűzés szempontjából Palotaváros Székesfehérvár legfontosabb városrésze, a kereskedelem szempontjából, talán a legjelentéktelenebb. A belvárosi 33 és a felsővárosi 15 kereskedővel szemben itt csak 5 kereskedő működik. Az itteni kereskedők tevékenységét nem minősíti az összeírás; mindannyian a kereskedő, illetve a szatócs kifejezéssel szerepelnek. A kereskedők csekély száma is alátámasztja a fentebb leírtakat: a városrész iparosainak termékeit elsősorban a távolsági - az összegzés szerint a vidéki zsidó - kereskedelem vásárolta meg, alapanyagait is az közvetítette. Közbevetőleg megjegyzendő, hogy a vidéki zsidó általánosítás alapja az volt, hogy csak az 1839-40. évi országgyűlés 25. törvénycikke engedte meg a zsidóknak azt, hogy a szabad királyi városokba betelepedjenek, ott polgári tulajdont szerezzenek. 1828-ban tehát a zsidó kereskedők még csak a környező falvakban telepedhettek meg. Mindenesetre az iparosok kereskedelmi ügyleteit ők bonyolították le, már csak azért is mert az 5 szatócs nehezen boldogult volna a 276 iparos ellátásával. Ók boltocskáikban, amelyet házukban nyitottak, vegyes mindennapi árukészlettel várhatták vásárlóikat. Az 5 kereskedő között 3 polgárt, 1 zsellért és 1 házatlan zsellért találunk. Összesen 1 segéd és 15 családtag alkotta a kereskedők háztartását. Egyiküknek viszont két háza is volt, aminek lakbére szép jövedelmet jelentett. Kevés ekkor az olyan ház Palotavárosban, ahol legalább 2-3 család ne lakott volna a tulajdonoson kívül. Háromnak volt szántója, kettőnek rétje, egynek szőlője, kettőnek pedig állata (Id. a 6. sz. táblázatot). Állattartás. Az egész összeírást végignézve feltűnt, hogy milyen kevés állatot jegyeztek fel az összeírások. Eszerint az igaerő (igásökör, meddő tehén, ló) sem lehetett jelentős. Különösen feltűnő azonban, hogy Palotavárosban, ahol a gyapjú- és bőrfeldolgozásnak olyan jelentős centruma alakult ki, egyetlen juhot, kecskét sem írtak össze. Pedig a szűrposztó, a kecskebőrből készült kordován, vagy a juhbőrből készült szattyán; vagy pedig a marhabőrt feldolgozó durvább bőriparok itteni termékei messze földön híresek voltak. Ez a tény magyarázatát abban leli, amiben a helyi kereskedelem jelentéktelen mivolta is: ezeket az alapanyagokat, a gyapjút, és a nyersbőröket a távolsági kereskedők juttatták el Fehérvárra. A városi szegődményes pásztorok jelenléte utal azonban arra, hogy a város maga nagyobb gulyát tarthatott saját legelőin. Mindezen magyarázatok ellenére is feltűnően kevés az összeírt állatok száma. Ezt az ellentmondást már az összeíró bizottság is meg kívánta magyarázni azzal, hogy az összeírás időpontja miatt alakult ki ez a kép. Az összeírás éveinek adatfelvételére ugyanis áprilisban és májusban került sor. A fehérváriak pedig előszeretettel vállalkoztak növendékek fölhizlalására: a tinókat májusban, a malacokat júniusban vagy júliusban vásárolták, ősszel meghizlalták, télen eladták, vagy elfogyasztották. Nő családfők. Külön kell szólnunk azokról az asszonyokról, akiket családfőként írtak össze özvegy, vagy feleség megjelöléssel. A palotavárosi íveken 70 nő családfőt találunk. Közülük megállapítható 3 nemes, 33 polgár, 16 zsellér és 2 házatlan zsellér jogállása. A 70 asszony 106 családtagot tart el és 50-en közülük 56 ház tulajdonosai. Jövedelmüknek jelentős hányadát teszik ki a házukban lakók lakbérei. Megélhetésüket tekintve szabadfoglalkozású a bába, 7 iparos özvegyi jogon folytatja férje iparát, 43 őstermelő és 19 bizonytalan megélhetésű van. A 43 őstermelő mindegyikének van szántója, összesen 187 kaszás rétje és 214 kapás szőlője. Az asszonyok háztartásában 13 ökröt, 30 tehenet, 10 borjút, 17 lovat és 2 sertést tartanak (Id. a 7. sz. táblázatot). 23