Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Jelesnapi szokások Palotavárosban
levelet írtak, gondoskodtak arról, hogy a búcsúsoknak szállásuk, ételük legyen. A búcsúsok miséjét a jelzett vasárnapot megelőző csütörtök hajnalán tartotta a Nagytemplomban a plébános, (annak ellenére ő, hogy a búcsújárókkal barát ment), aki a Széchenyi utcai, 1814-ben állított keresztig el is kísérte a menetet. Innét vagy a határbeli kereszttől a kísérő hozzátartozók is visszafordultak. A menet élén a keresztvivő után a két elöljáró haladt, őket a két ászlós legény követte a vezérászlóval. Utánuk az öregedő férfiak, majd a lánysereg élén a 3 ászlós lánnyal. Az utóbbiak a saját két zászlajukon kívül az asszonyokét is vitték. A menetet az asszonyok zárták le. Az előénekesek vezetésével énekelve, imádkozva vonultak. Lakott területen kívül csak a puszta zászlórudakkal, mivel a selymet kímélve levették. A nehéz zászlóvitelben „Dicsértessék a Jézus Krisztus” köszöntéssel váltották egymást. A menetet néhány bugyroskocsi (négy-öt) követte. Mindenki a maga fertályáról érkező kocsira rakta a szükséges holmit, a ruhákat, az élelmiszert, s ide ült fel egy-egy az utat nehezen bíró öreg is. A zászlóvitel dicsőségnek számított, elismerést jelentett. Különösen a zászlósleány címre pályázók álltak korán, hajnali 2-3 órakor a templomajtóba, hogy a zászló az övék legyen. Indulás előtt mindig egy új, kb. 3 m hosszú, tenyérnyi széles szallagot kötöttek masnisan a zászlórúdra. Pontosan meghatározott útvonalon haladtak. Az útmenti kereszteknél a zászlót meghajtották, imát mondtak. A találkozó búcsúsmenetek is zászlómeghajtással tisztelték meg egymást. A menettel szembe jövők megálltak, kalapjukat levéve várták meg az elvonulást. A Fehérvár határában lévő keresztnél álltak meg először, reggeliztek, utána Szabadbattyánban is, de ott alig időztek, legfeljebb a férfiak ittak egy szódavizet vagy fröccsöt. Az ebédet Polgárdiban költötték el. Gamászapusztán kimeszelt uradalmi istállóban töltötték az első éjszakát. A másodikat Balatonkilitiben, jobbára a templom utcájának házaiban. Legtöbb búcsújárónak volt már ismerőse, akinél évről évre meghálhatott. Szombat délelőtt 9 órára harangszó mellett értek Andocsra, ahol is részt vettek a szertartásokon, átadták a templomnak, a Szűz Máriának a magukkal vitt ajándékot; kelyhet, keresztet, oltárterítőt, vagy Szűz Máriának ruhát, nyakláncot. Az éjszakát a rendház folyosóján, szalmán töltötték. Hazafelé azonos útvonalon, azonos szálláshelyekkel jöttek, s kedden este értek Fehérvárra (az andocsi szerzetesek határukig kísérték el a menetet). A hazaérkezőket a fehérvári határ keresztjénél a hozzátartozók várták, hozták eléjük az uzsonnát: a kirántott húst és a rétest. A városba érkezőket harangszó, a Széchenyi utcai keresztnél és a templomnál nagy tömeg várta. Mindenütt hálát adtak istennek a szerencsés hazaérkezésért. A búcsúsok a családtagoknak, rokonoknak, gyerekeknek bucsufiát: siflit, rózsafüzért, kis szentképet, apróbb ajándékot hoztak. (Általában mondhatni, hogy hasonló módon látogatták a többi kegyhelyet is.) Szeptember elején, paradicsoméréskor, régebben Kisboldogasszony napján, újabban ahhoz közel eső hétvégén, szombat déltől vasárnap délig tartott a csatkai búcsú. A ferencesek vezetésével Fehérvár parasztok lakta negyedéből is mentek gyalogosan, de a palotavárosiak inkább lovas kocsival. Családonként külön-külön indultak. A múlt század 60-as éveitől igen népszerű, szép természeti környezetben található búcsújáróhelyre a városból legnagyobb számban a felsővárosiak zarándokoltak. Éjszaka részt vettek a tíz órakor kezdődő nagymisén, éjfélkor felmentek a kálváriára, s vasárnap a 10 órai mise után indultak haza. A XVIII. századtól búcsújáróhelynek számító Bodaikra (Bodajk) régebben május elején és Kisasszonynapkor, újabban csak az utóbbi időpontban mentek. A6 órai misét követően a felsővárosi templomból indultak. Az utat egy nap alatt járták meg a Sárkeresztes- Fehérvárcsurgó-Bodajk útvonalon. Keresztesen éppen csak megálltak dolgukat végezni, egy pohár itallal szomjukat oltani, de Csurgón a kastély előtt, a szentképnél megpihentek. A fák alá, az árokpartra ülve fogyasztották el élelmüket, amit a bugyroskocsik hoztak utánuk. Dél felé jutottak el Bodajkra. A templomnál már várták őket a vonattal érkezettek. Vonaton hozták a Szűz Máriát a kis Jézussal együtt ábrázoló szobrot is, melyet előzőleg 4 fehér ruhába öltözött, nyakukban széles kék szalagot, azon Mária-érmet viselő lány vitt a vállán fúvós zene kísérete mellett Fehérváron a barátoktól a vasútállomásra. Bodajkon szintén fúvós zene kísérte őket a templomig, ahol a helybeli plébános fogadta a Fehér157
