Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Jelesnapi szokások Palotavárosban
Lucakor tányérokon megkezdték a búza csiráztatását is, hogy karácsonykor az ablakba vagy a templomba a betlehemi jászol két oldalára tegyék. A Luca-búza termésjósló szerepet nem töltött be, díszítő funkciója volt. Karácsony A városrészben Jézus születésének napja a legnagyobb ünnepnek számított. A készülődés, elsősorban az asszonyok részéről, már december 24-én elkezdődött. Szenteste együtt volt a család, mindenki, még a gyerekek is ünneplőbe öltöztek, csendben, áhítattal vártak. Az asztalt fehér abrosszal terítették le, alá eredendően mágikus célzattal egy pohár búzát öntöttek, amit elsimítottak. Később erre került a karácsonyfa. Karácsony napját, illetve a karácsonyi vacsorát egyrészt a bojtos ételek, másrészt a gazdag étrend kettőssége jellemzik. Aznap húst nem ettek, a vacsorának is bojtos jellege volt, de bőven került étel az asztalra. Elmaradhatatlan volt a töltött káposzta, a diós, és mákos kalács. Az iparos, polgári családoknál hal, rakott krumpli, diós, mákos kalács, lekváros kifli képezte a vacsorát. A szenteste kezdetét harangszó nem jelezte, de amint szürkülni kezdett, már durrogatott a tehenes és a kondás. Az állattartó gazdákhoz mentek köszöntenyi, nemegyszer családjukkal együtt. A köszöntés után egy kis étellel, még inkább borral kínálták őket, valamennyi élelmet adtak neki (hurka, töltelék, kocsonya, stb.), de volt akitől pénzt kaptak. Amelyik pásztornak az est folyamán nem sikerült felkeresni minden házat, az elfelezte, a másik részhez újjévre ment. A szokásnak a tsz-szervezés, illetve a kihajtási tilalom vetett véget 1960 körül. Az est folyamán díszítették föl az ünnep nélkülözhetetlen kellékének számító karácsonyfát, amit a kisgyerekek tudomása szerint a Jézuska hozott. A szülők igyekeztek titokban végezni az előkészületeket, de a kis lakások, a sok gyerek miatt hamar kiderült az igazság. A századfordulón született nemzedék gyerekkorában már mindenütt állítottak fát. A fenyőt jobbára a piarcon vették, de a szegényebbeket a módosabbak is kisegíthették. Boltban vásárolt szaloncukorral, keksszel, csokoládéfigurákkal, aranyozott, ezüstözött dióval, almával, gyertyával, stb. díszítették föl. Kispolgári családoknál narancs, mandarin is került a fára, alá pedig a gyerekek részére ajándék. A legszegényebbeknek üres karácsonyfája volt - cserépbe állított fenyőág. Parasztcsaládoknál a négyfiókos sublódra, asztalra, iparos kereskedőcsaládoknál a nagyobb méretű fa szobán belül központi helyre, ha nagy volt, a földre került. Éjféli miséig az országos gyakorlatnak megfelelően dióba kártyáztak. Misére a barátokhoz (a ferences rendiek templomába) igyekeztek, mely karácsonykor zsúfolásig telt meg. Ilyenkor azok az emberek is elmentek, akik egész évben csak egyszer-kétszer voltak templomba. A parasztemberek igénye szerint népiesen beszélő, éneklő barátok egyébként is igen népszerűek voltak a palotavárosiak körében, akik természetbeniekkel járultak hozzá fenntartásukhoz. A palotavárosiak a Nagytemplomot is felkeresték, de az a szemükben úri helynek számított, míg a zirciek temploma vagy német templom (cisztercita rendé) inkább a diákok és katonák temploma volt. Miséről hazaérkezve kocsonyát fogyasztottak, mivel a böjt letelt, a hús már nem volt tiltott. Ekkor és a további két napban az étkezés alapját a karácsony előtt levágott disznó vagy disznótorból származó kóstoló illetve a háztartás adta. Gyakran ettek tőtött csirkét, kirántott húst. A paraszti családok összetartói legtöbb helyen az idős asszonyok voltak, akik szentestére maguk köré gyűjtöttek mindenkit. Másutt az ünnep két napján látogatták egymást a rokonok. Két karácson között, tehát újévig különösebb munkát nem végeztek, de nem is nagyon adódott, kivéve a disznótorokat. Aki karácsony előtt nem vágta le állatját, vagy a rokonság hasonló munkája miatt ezt nem tudta megtenni, az ekkor vagy újév után végezte. A disznóölés családi összejövetel, együttesen végzett munka volt. A napot korán reggel pálinkával kezdték, a hidegben végzett munka nehézségét forralt borral enyhítették. Délre megsült a friss pecsenye, este vacsoraként töltött káposztát, sült hurkát, kolbászt, májat fogyasztottak, beszélgetve szórakoztak. A rokonoknak, ismerősöknek vér nélküli kását kis hússal, májjal, borsos, hagymás szafttal küldtek.
