Demeter Zsófia - Gelencsér József - Lukács László: Palotavárosi emlékek. Székesfehérvár - Palotaváros története és néprajza - István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 31. (Székesfehérvár, 1990)
Palotaváros kertművelése
A zeller palántázását napokon keresztül, reggeltől késő estig végezték. Egy ágyásba négy sor zeller került. A derekat, a kezet a több ezer palánta jócskán igénybe vette, s emellett a gyorsaságra is törekedtek. A körülmények, a szükséglet kialakította, hogy a munka végzésére palántázó asszonyok specializálódjanak. A sajátjuk mellett napszámért másnál is elvállalták a palántázást. Név szerint számon tartották őket. Pénzbeli keresetük jó besegítés volt a család tavaszi jövedelméhez. A zeller mellett salátát is palántáztak. A palántázást követően a zellert még 6-7-szer kapálták, hogy éréskor 20-25-30 q kerüljön ki egy-egy kertből. (Az első kapálást eső után, nem mélyen végezték.) A földterület legteljesebb kihasználására törekedtek, minden négyzetmétert bevetettek, beültettek, megműveltek. A Julianna nap (február 16.) után melegágyba vetett tavaszi saláta március közepén-végén, rögtön az ásás után a földbe került. Rendszerint négyleveles korában palántázták, de akinek nagyobb türelme volt, az már egérfül nagysággal. Igyekeztek mielőbb kipalántázni a salátát, hogy másokénál egy héttel előbb piacra vihető legyen. A saláta mellett teledugdozták a földet hagymával, mások zöldséget, sárgarépát vetettek. A zöldhagymát nagy mennyiségben vitték piacra, legelőször az került ki a földből. Sokszor éjszaka háromig csomózták, hogy másnap eladható legyen. Tehát tavasszal zölden adták el a hagymát, mikor nagyobb jövedelmet hozott. Pünkösdre, június elejére kikerült a földből a tavaszi saláta is, s az ágyásban csak két sor zöldség, sárgarépa maradt, amit kézzel kellett gazóni. Az utolsó időszakban azonban már úgy helyezték, hogy kiskapával is lehetett körülötte dolgozni. A kert magasabb részén a zöldség közé fagyosszentek (május 12-14) után paradicsompalántát ültettek, melyet addig melegágyba neveltek. A mélyebb fekvésű részeken középre egy sor uborka, mellé cékla, a barázdába csemegekukorica került. Legkellemesebb ízűnek az aranymazsolát és a fehértarkát tartották. A zöldséget szedték ki legkésőbb a földből. A kert mélyebb részén a zellerföld kezdődött. Egy ágyásba 3 sor zeller és 2 sor takarmánysaláta került. A más néven kötőzősalátaként ismert növényt általában az 1950-es évekig termelték. Karószerű, nagyra nyúló növény volt, melyet szalmával vagy raffiával kötöttek be. 8-10 db elégnek bizonyult az egész baromfiállománynak, de a közepét emberi fogyasztásra is alkalmasnak találták. A nyár derekára, amikor a zeller kezdett helyet követelni, a salátát kiszedték mellőle. Még egy sor téli karalábét azonban elbírt a zeller ágyása. Sokan további két sor sárgarépát is tettek a földbe. Borsót, mákot is termeltek, mely után céklát, feketeretket vetettek (a piros retek nem termett meg). Spenótot valamelyik növény előtt vagy után termeltek. Miután nem sorba vetettek, így tolikapálásra sem volt lehetőség. A sűrűn, többféle növénnyel történt bevetés, beültetés szintén akadályozta a gyomirtás, porhanyítás, könynyebb módszerének elterjedését. A vizenyős földet kedvelő torma természetes módon nőtt, szaporodott, s igen kiváló volt. A kert külön, kissé magasabb részén termelték a krumplit, a céklamagot, a sárgarépamagot, a zöldségmagot, s a kétféle hagymamagot. A hagymatermesztésnél 40 hagymából nyertek kb. 1 kg magot, s abból bőven vetettek. Egy-egy kertbe, 30-35 kg dughagymát szántak. Egymástól 5-6 cm-re dugdosták a földbe, s később általában minden másodikat kihúzták. Zöldhagymaként értékesítették, kilós hagymát csak annyit hagytak, amennyi családi szükségletre kellett. Egyébként nem tartották érdemesnek termelni a fáradságos tevékenység, illetve az olcsóság miatt. A kertbéli munkák elvégzése asszonyi feladatnak számított. Ók palántáztak, gyomláltak, háromféle kapájukkal kapáltak. A kertészeti ismeretek tudói, örökítői szintén ők voltak. A férfiak ástak, gereblétek, tragacsútak. Egyéb munkára rendszerint nem is értek rá. A kert a növények gyors váltakozása miatt minden évszakban más-más képet mutatott. A viszonylag kis terület miatt csak olyan növény termesztését tartották érdemesnek, mely hosszú időn át nem foglalta el a helyet. Ilyen oknál fogva nem lehetett látni kukoricát, gabonát, nagyobb mennyiségű burgonyát. Zellert, salátát, hagymát, paradicsomot, zöldséget, sárgarépát viszont nagy tömegben termeltek. Mint alapvető élelmiszereket biztosító terület, az ellátási nehézségek időszakában (háború, 1950-es évek), különösen jelentős hasznot hozott, nagy értéket képviselt. 109
