Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A Luca-napi alakoskodó népszokások másik, Fejér megyében is igen népszerű típusára Dömötör Tekla hívta fel a figyelmet: Sokszor nem a megszemélyesített Luca járt alakoskodni, hanem a farsangkor is szokásos maskarák (1979, 201). Fejér megyében a Luca-napi alakoskodók csoportjában különösen a medve alakoskodó örvendett nagy népszerűségnek. Néhány községben az alakoskodók csoportjában a meszelőt, meszes vödröt tartó Luca asszony is megjelent, tehát a két típus figurái együtt szerepeltek. A maszkos alakoskodás mellett Fejér megyében egyészen századunk közepéig igen erősen élt a Luca-napi köszöntés, a lucázás vagy kotyolás szokása. Luca estéjén vagy reggelén gyerek- és legénycsoportok járták a falu házait, termékenység- és bőségvarázsló, adománykérő rigmusokat mondtak. E rigmusok elsősorban a baromfiak és más háziállatok szaporodására vonatkozó jókívánságokat tartalmaznak.Tréfás-erotikus részleteik az emberi termékenységgel, a férfiak szexuális képességével, a nőknek a szexualitásban központi szerepet játszó testrészeivel foglalkoznak. Utóbbiaknak olyan mértékű növekedését kívánják, amely a termékenységnek kézzelfogható jele. E tréfás-erotikus részletek néhol az obszcenitás felé hajlanak, illetve a rigmusok obszcén változata is ismert a legények körében. Székesfehérvár város 1770. december 7-én kiadott, a népszokásokat tiltó határozatából tudjuk, hogy a XVIII. század utolsó harmadában a fehérvári polgárok és zsellérek, férfiak és nők Luca napján elváltoztatták ruházatukat, házról házra járva, alakoskodó szokást űztek. A Székesfehérvár melletti Sárszentmihályon még az 1950-es években is lucáztak. Luca-nap hajnalán fiúk és legények, kezükben a disznópörköléshez használt piszkafával, végigjárták a rokonok, ismerősök házait. A kisebb gyerekek „Adjon Isten! Szabad-e lucázni?", a legények „Adjon Isten! Eljöttünk lucázni." köszönéssel léptek be a konyhaajtón. Aházbeliek igenlő válasza esetén ezt a rigmust mondták: Luca, Luca, kity-koty, ha nem adnak, viggy-voggy. Ha nem adnak szalonnát, kifúrom a gerendát. Annyi pénze legyen a házigazdának, mint égen a csillag. Annyi csibéje legyen a háziasszonynak, mint a réten a virág. Luca, Luca kity-koty. Lányok nem járhattak lucázni, mert azt tartották, hogy akkor nem tojnak a tyúkok. Kőszárhegyen a lucázók rigmusa így hangzott (Diószegi 1963, 26): Luca, Luca, kity-koty, galagonya kettő-három, a pálinkát várom. Kentek tyúkja tojjon, a másik csak kodáljon. Annyi csirkéje legyen a ház asszonyának, mint csillag az égen, mint fűszál a réten. Luca, Luca, kity-koty, galagonya kettő-három, 80