Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A komatálat elsőnek rendszerint a komaasszony hozta. A koma és a komaaszszony a legjobb ismerősök, barátok sorából került ki, családon belül testvért, unokatestvért is felkérhettek a tisztségre. A gyermeket váró feleség és férje már hónapokkal a szülés előtt felkereste a kiszemelteket és megkérdezte: „Együttök-e komának?" A felkérést nem illett visszautasítani. A nagyszülők a templom előtt, a piacon szintén egyengették a nem vérszerinti rokoni kapcsolat kialakulásához vezető utat. A komák általában visszahívták egymást. Egy gyereknek viszont csak egy körösztapja és körösztanyja volt. Az előfordult, hogy a családon belül a második gyermeknek mások lettek a keresztszülei, de ez sértődésre nem adott okot, a komák a várható anyagi terhek miatt nem nehezteltek. A komaság fontos, közeli rokonságnak minősült. A gyereket gyorsan, 3-4 nap elteltével, egy héten belül megkereszteltették. Nagyon megszólták volna azt a családot, melynek gyermeke enélkül, pogány ként halt volna meg. Akörösztülés a Nagytemplomban, jobbára vasárnap történt. A keresztszülők fiákerrel vitték-hozták a gyereket, a nagyszülők és esetleg valamelyik rokon tartott velük. Az anya csak az újabb szokások nyomán volt jelen. A keresztelés a szülők vagy a keresztszülők nevére történt. „Csak a legegyszerűbb neveket adták, János, Pisti, Feri. Aki Tibire körösztűte, az má nagyzót. A Rezsőt meg nem is értették." A keresztszülők fogadták, hogy a gyereket becsületes, keresztény és magyar szellemben nevelik fel, s ennek megfelelően - különösen a házasságkötésig -figyelemmel kísérték a gyerek életét. Már a keresztelés után megajándékozták, a módosabbak a lánynak fülbevalót, a fiúnak nyakláncot vettek. A keresztelőt a paszita, a keresztelői lakoma követte melyen a szülők, a közeli rokonok és barátok vettek részt. Különösen az elsőszülöttnek, pláne a fiúnak tartottak nagy paszitát. A kisgyereket ilyenkor mindenki megajándékozta, majd elfogyasztották a paprikáscsibét, kirántotthust, kalácsot, újabban esetleg a tortát. A vigadozás nótaszó mellett éjfélig is eltarthatott. A rontással kapcsolatos hiedelmek századunkra szegénnyé fakultak. Akisgyereket a szemmelveréstől óvták. Hitük szerint a sűrű, összenőtt szemöldökű ember puszta rápillantással megronthatta a gyereket, sőt, ha az ilyen a menyasszonyra ránézett, már akkor eredményt ért el. Amelyik gyerek meg volt rontva, az mindig sírt. Gyógyításul szentöltvízbe a vasalóból parazsat dobtak, annak leülepedése után a gyerekre történő keresztvetéssel, vízzelhintéssel próbálkoztak. A szülők megőrizték a gyerek köldökét elzáró kötőt, s a csomót nagyobb korában oldatták ki vele. A cselekedetre magyarázatot adni már nem tudtak. Párválasztás, házasságkötés Többször esett szó az ismerkedés, a párválasztás színtereiről, időpontjairól. Bálokat, szórakoztató eseményeket vendéglőkben, kertes helyiségekben, magánházaknál és egyházi intézményekben tartottak. Az utóbbiak közt külön meg kell említeni az 1902-től folyamatosan használatba vett Székesfehérvári Egyházmegyei Központi Katholikus Egyesületiház belvárosi helyiségeit (Szent István és Imre-terem), továbbá a Palotavárosi Egyházközségi Otthont. Jobb időben, tavasztól őszig, a Sóstói tánckertben vagy a Rózsáskertben (régebben Kizling-kert) rezesbanda zenéjére táncoltak. 65