Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
A parasztság temetőkultuszára nyilván hatottak a nagyvárosi szokások. 1885-ben már általános volt a koszorú és a viaszgyertyák gyújtása (SZ 1885. nov. 1.), századunkban pedig a temetők környékét megszállták sátraikkal a gyertya-, mézeskalács- és gesztenyeárusok. Ugyancsak polgári példák nyomán a módosabbak és a mesteremberek a síron lévő egy vagy két vasállványra lámpát akasztottak, melyben este gyertya égett. Mindenszentek napján, újabban a munkaszünetre figyelemmel november 7-én végezték a palotavárosiak a rokoni összefogást és a férfierőt igénylő zellerszedést. A több ezer, földből kiásott, jó pénzt hozó zöldségfélét a kert magasabb fekvésű részén raktározták, földelték el. Az életfordulók szokásai és hiedelmei Röviden teszünk említést az emberi élet fordulóihoz fűződő palotavárosi szokásokról és hiedelmekről. Születés, keresztelő A palotavárosi emberek szemérmességből a terhességről, szülésről alig beszéltek. Legfeljebb az idősödő asszonyok tárgyalták meg, ha valamelyik ismerősük már a sokadik gyermekét várta. A városrészre mégis a sokgyerekes családok voltak a jellemzőek. A palotavárosi nagy munkabírású parasztasszonyokat még szülés előtt sem kímélték, nem vonhatták ki magukat az éppen soros nehéz mezőgazdasági munkákból vagy házkörüli teendőkből. Konkrét eseteket emlegetnek, mikor az asszony a búzaföldön szült meg, vagy a reggel elkezdett nagymosást a szülés után este még befejezte. Természetesnek tartották, hogy nem a kórházban, hanem otthon, háznál, a szobában szültek. Ilyenkor a gyerekeket elküldték játszani vagy egyszerűen kizavarták és a férj is keresett gyorsan magának valami tennivalót. A szülést a nagyhírű bábaasszonyok valamelyike vezette le. A városrésznek külön bábája volt, de hoztak szülésznőt máshonnét is, különösen a Felsővárosból. A bába már az esemény előtt odajárt az asszonyhoz, a szülés után pedig még egy-két hétig, főleg fürdetni. Javadalmazása pénzben történt, sokszor attól függően, kinek mennyire tellett. Természetbeni juttatásként a fürdetés idején megkínálták reggelivel, gyakran adtak neki pár kilogramm zöldséget, zellert; ha volt, úgy szőlőt, gyümölcsöt. A bábákat nagy megbecsülésben, tiszteletben tartották. Sikeres szülés után az asszony nyolc napig nem mehetett ki a házból. Rögvest megszólták, ha hamarabb főkéit és kiállt az utcára. A leendő komaasszony, a rokonok, szomszédok, jó ismerősök ez idő alatt, tehát a teljes megerősödésig komatálat hordtak neki. A mise után, a piacon vagy az utcán megbeszélték, egymás között beosztották, hogy ki mikor viszi, „hogy mentsék a szegény asszont". A kosárba borleves került fölvert habbal, tikhús, sütemény, különösen turósrétes, saját vagy úrhidai túróval, mert azt tartották, az sok tejet csinál. Vittek becsinátt levest, baromfi vagy borjúhúst, különféle sült tésztákat, mazsolás kuglófot kávéval és az öreghegyi bort, hogy jobban tudjon szoptatni. (Lukács 1981. 41-43.) 64
