Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

napfordulókor Európa-szerte gyakorolt, növényekkel (füvekkel, virágokkal, gyümölcsökkel) kapcsolatos szokáscselekmények és hiedelmek sorába. Dodola A nyári szokások közt található olyan, mely nem kapcsolódik határozott időponthoz, jeles naphoz. A dodola néven ismeretes szertartás célja a száraz időjárás megváltoztatásában, az aszály megszüntetésében, a termékenységet, a bőséget biztosító eső előidézésében jelölhető meg. Az esővarázsló rítus végrehajtóinak viselkedése arra irányult, hogy a termőföldek, növények éppen úgy esőt kapjanak, mint ahogy őket a játék szemlélői vízzel öntözték meg. Újváry Zoltán Esővarázsló szokások és rítusok címmel írott tanulmányában az agrárrítusok körébe sorolta és részletesen vizsgálta a csapadék előidézésére irányuló mágikus tevékenységeket. A szokásnak nagy számú variánsa élt a szerbek, horvátok, szlovének, bolgárok, románok, görögök, albánok és elvétve a délszlávokkal érintkező magyarok körében. Produktív vagy preventív mágikus cselekedettel, rendszerint zöld lombba felöltözött alak megöntözésével a rítus végrehajtói azt kívánták elérni, hogy a vegetáció, a növényzet éppen úgy bőséges vizet kapjon, mint szimbolizációja. Azon elv alapján jártak el, hogy ami a képmással történik, az fogja érni a mintaképet is. A játékhoz kapcsolódó ének és tánc egyaránt ezt a célt szolgálta. (Újvári, 1980.119.159.) A magyarországi délszlávok, különösen a szerbek .esővarázsló rítusairól, a dodoláról viszonylag korán részletes magyar nyelvű leírások jelentek meg. A szerb illetve horvát közlések e témakörben későbbi keletűek. Réső Ensel Sándor a kiegyezés évében napvilágot látott szokásgyűjteményében szólt a délszlávok esővarázslásáról: „A Dodola meztelen egyén, zöld ágakkal egészen összefonva vezeti őt utczáról-utczára, sok gyermek és más nézők kíséretében, két társa ily énekszóval: Ó maskara, maskara О Dodoló, Dodolo Mi kellene tenéked, Sta bi tebi valyalo, Egy jó kanna vizecske, Jedna kanta vodicze, S az istentől esőcske. IodBogakisicze. Dodelat szoktak vezetni hosszú szárazság idejében, s a házakból némelyek kijönnek teli kanna vízzel, s őt leöntik, egy pár krajczárral is megajándékozzák - (valószínű, hogy most már ez utóbbi az igazi czéljok)." (1867.92-94.) Réső Ensel munkáját sorra követték a hírlapi tudósítások illetve a szakemberek részletes leírásai, tanulmányai. A hazai és a jugoszláviai kutatás nyomán a lány vágy asszony által megszemélyesített dodoláról általánosságban elmondható, hogy öltözete zöld levelekből, ágakból készült. Eredetileg meztelenre vetkőzött, úgy borították be gallyakkal, később a zöld növényeket ruhájához erősítették. Máskor csak a fejére került koszorú és a kezében vitt néhány ágat vagy virágot. A múlt század végétől már szegényebb módú vagy cigány leányok, asszonyok vállalkoztak a szerepre. Társai éhekkel - némelykor tánccal is -kísérték, melynek szövege a szokás mozzanataitól függően más volt az utcán, az udvaron, illetve a vízzel leöntés után. Az ének egyértelműen kifejezte a varázslás lényegét, az esőkérést. A falut végigjáró dodolát, esetleg társait a házigazda mindenütt vízzel öntözte meg. A résztvevők a vízleöntés után naturáliákat vagy pénzt kaptak. 607