Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

122. ábra. Az Iván-napi koszorú elhelyezése. Százhalombatta. Gelencsér József felvétele, 1989. kizárólag Iván napkor virágzik, se előtte, se utána. Szedése az Iván napját (Ivandan) megelőző délután eredendően az asszonyok és lányok dolga volt. Egykor a Buda környéki szerb településeken (Szentendre, Budakalász, Pomáz, Csobánka) a szedés közben az alkalomhoz kapcsolódó dalt is énekeltek. (Kiss, 1971.129.) A megyénkbeli vizsgált településeken századunkban már nem kizárólagosan női feladatot jelentett a növény gyűjtése; több családnál említették, hogy a gazda végezte illetve az idős asszonyok vagy a gyerekek csinálták. Százhalombattán a gyereknélküli és az idősebb családok felkérték a rétre induló fiatalokat, velük hozattak maguknak virágot. A gyerekek nyalábszámra hordták haza illetve a faluba a növényt, megbízóiktól pedig fáradozásukért némi pénzt kaptak. A leszedett virág koszorúvá kötése mindig is női munka volt. A szabadban, de árnyékos, szélvédett helyen, így a lakóház bejáratánál vagy az udvar kedvező fekvésű részében láttak hozzá. A virágot az egyes szentelményékhez hasonló figyelemmel kezelték: földre nem rakták, zsákdarabot vagy ruhát tettek alá illetve asztalra, székre tették. (Az előző évi, száraz koszorút sem dobták a szemétre, hanem eltüzelték.) Korábban kizárólag Iván napi virágot használtak fel hozzá, újabban többfele kerti virágokkal színesítették, mely kétségkívül a koszorúhoz kapcsolódó hiedelem felbomlásának jele. A már megfont koszorú közepére utólag helyezték bele a kerti virágokat, leginkább tátikát, dáliát, petúniát, nebáncsvirágot, rózsát, muskátlit, gombvirágot. Az elkészítendő koszorúk száma nem volt meghatározva. Minden családban több darabot fontak, ám megfigyelhető, 605