Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

után a család vele együtt fogyasztotta el. Később az első látogatás szokása a cigányok szintjére süllyedt le, kéregetés jelleget öltött és a polazajniékot ekkor már egyedül a család fogyasztotta el. Magyarországon, századunkban a szokás mindehhez képest töredékes formában élt. A Budapest környéki délszlávoknál karácsony böjtje kora reggelén férfi vagy fiúgyerek ment a családokat köszönteni, minden jót kívánni. Ha teljesen idegen vagy nő érkezett elsőnek valamely házhoz, az szerencsétlenséget, sőt, halált jelentett. Ezért régebben minden családnak volt saját, állandó polazajnikja, aki lehetett szomszéd, rokon vagy szegény gyerek. A polazajnik piszkavassal megpiszkálta, ütögette a parazsat, csak úgy pattogtak a szikrák és közben mondta: „Kolko zári, toliko konja, „Ahány parázs, annyi ló, Kolko zári, toliko krava, Ahány parázs, annyi tehén, Kolko zári, toliko svinj a, Ahány parázs, annyi disznó, Kolko zári, toliko gusaka, Ahány parázs, annyi liba, Kolko zári, toliko piliéa, Ahány parázs, annyi csibe, Kolko zári, toliko srece i Ahány parázs, annyi szerencse és Zdravlja u kuéi ! " Egészség legyen a házban ! " Apolazajnikot mézes pálinkával kínálták, több helyen kotlós formájú kalácsot, pénzt vagy természetbeni ajándékot kapott. A század elején még egész napra vendégül látták, az 1960-as években rövid tartózkodás után elment. A katolikusoknál nem piszkálta a parazsat, hanem jókívánságokat mondott és csendesen ült egy kicsit, hogy a kotlósok is majd úgy viselkedjenek. Ez utóbbit a görögkeletiek is megtették a padlón. (Deisinger, 1972.169.170.) Gyűjtésünk során Százhalombattán úgy emlékeztek, hogy badnji dánkor férfinak kellett először a házhoz jönni, aki a tűzet piszkálva kívánt sok szerencsét, egészséget, állatszaporulatot. A köszöntésért pálinkát, diót és pénzt kapott. Ahogy említettük a zdravlje nevű kenyér egy darabkáját eredetileg neki vágták, s nyilván csak később adták a szegény köszöntőnek. Rácalmáson a század első negyedében járták a polazajnikok. Iskoláskorú rokongyerekek mentek kora reggel, odaléptek a tűzhöz, megpiszkálták és sorolták jókívánságaikat: „Kolko zári, tolko zdravi, „Ahány parázs, annyi egészség, Kolko zári, tolko novaca !... " Ahány parázs, annyi pénz !... " Cselekedetük végeztével pénzt kaptak. A szokás eredeti értelmének elveszítésére utalt, hogy a polazajnik sokszor már nem egyedül, hanem társaival ment, adományszerző célzattal. Székesfehérváron már csak halványan emlékeztek a szokáscselekményre. Badnji dánkor a házban lépő gyermek szerbül verset mondott. (Ha nem is beszélte a nyelvet, erre megtanították.) Aházbeliek leültették, hogy majd a kotlósok se fészkalódjanak a tojásokon.A fiúnak némi pénzt, rokongyereknek egy kakast adtak. Ercsiben a karácsony előtti nap reggelén elküldték a fiúgyermeket más családokhoz, hogy megjelenésükkel vigyenek szerencsét, s köszöntsék:„Cestitam ti badnje jutro!" (Szerencsés karácsony előtti reggelt!) 599