Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
Köszöntések, betlehemezés A mezőgazdasággal foglalkozó szerb családok századunkban szarvasmarháikat, sertéseiket csordára hajtották. Karácsony este, vacsora táján jelent meg a tehenes (kravar) és a kanász (svinjar) ostorpattogtatás és tülkölés közepette. Az állattartó gazdákat keresték fel, jókívánságokat, köszöntőt mondtak. Pénzt, kalácsot, diót, bort szoktak nekik adni. Érden a kanász és tehenes mellett a juhász is végigjárta a falut karácsony este. A gazda ekkor kiment az utcára, kihajtotta az állatokat és megszenteltette azokat. (Deisinger, 1972.180.) A karácsonyi énekes köszöntés a két világháború között mind a görögkeleti, mind a katolikus vallásúaknál élő szokás volt. Dunapentelén mikor még sok szerb gyerek élt, egyszerre harmincan, negyvenen jártak kisebb csoportokban házról-házra s énekeltek. Amikor befejezték, szóban is kifejezésre juttatták jókívánságukat, melyért almát, diót kaptak. Ercsiben a nagylányok kisebb csapatokba a karácsony este mentek ablak alá énekelni. Rögvest vacsora után indultak. Beszóltak: „Slobodno je pivat?" (Szabad-e énekelni?) Az engedély után rendszerint a betlehemi pásztorokról emlékeztek meg. Mikor befejezték, behívták őket és pénzt adtak nekik. Százhalombattán karácsony este az ablak alá érkező énekesek előbb ugyancsak engedélyt kértek, majd rázendítettek karácsonyi dalukra. Természetbeni ajándékot kaptak. Hozzátartozott a karácsonyi hangulathoz a betlehemesek (a katolikusoknál betlemci, a görögkeletieknél vertepasi) játéka. Ercsiben illetőleg Százhalombattán a szokást a II. világháború után még gyakorolták. Az ercsi játéknak az utóbbi időben négy-öt szereplője volt. Egy részük fehér ingbe, bő gatyába öltözött, derekukat és mellüket keresztben színes szalag övezte. Fejükre fényes papírból készült, 30-40 cm magas, elől papírlánccsal díszített csákót tettek. Egyikük az Öreg (Staresina) kifordított kucsmával, bundával, kezében bottal juhásznak öltözött. A másik nevesített alak az Angyal (Andel) csengőt vitt kezében. Templom alakú betlehemükkel, benne az ismert figurákkal és gyertyával mentek házról-házra. Engedélyt nyerve beléptek a szobába, vallásos énekeket, valamint játékkal Jézus születésével kapcsolatos eseményeket adtak elő. A szereplés humoros részét az Öreg és az Angyal párbeszéde adta. Munkálkodásukért némi pénzt és diót kaptak. A karácsonyfa A karácsonyfa állítását az ercsi katolikusok hagyományos, régi szokásnak tartották. A századfordulón született nemzedék gyermekkorában már kapott fát. A sarokpadra vagy a sublótra állították, tartója háromágú, közepén kifúrt fatörzs lett. Díszítése aranyba, eztüstbe csomagolt dióból, almából, papírból állt. A gyertya mindig helyet kapott a fán. Ercsiben és Tökölön ismerték a karácsonyfa egy régebbi, koszorú alakú formáját. A kör alakú keretre fenyőágakat és az említett díszeket rakták. A gerendára akasztott koszorú közepére tojásból készített galambot helyeztek. A tojást négy helyen kifúrták, tartalmát kifolyatták. Az üres héjat hagymával megfestették, papírból készült csőrt, farkat, szárnyakat illesztettek rá. A madarat vékony zsinór segítségével olyan módon kötötték össze a mennyezet közbeiktatásával az ajtóval, hogy mikor ez nyílott, a galamb leereszkedett a szobába, záráskor felszállt. 600
