Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

is: „U ime oca i sina i svetoga duha, amin!" Minden szónál egy csepp bort öntött a gyertyára. Dunapentelén bor helyett búzával oltottak oly módon, hogy a gazda a markából kereszt alakban engedte a gabonát a gyertyára. Minél több szem ragadt bele a viaszba, a terménynek annál drágább jövő évi árára számítottak. (Deisinger, 1972.178.) Az ercsi katolikusok kanálból öntött néhány csepp levessel vagy levesbe mártott kalácsszelettel oltották ki a gyertyát. A fentebb említett haláljóslattal összefüggésben figyelték, hogy kire száll a gyertya füstje. Aki felé irányult, arra hiedelmük szerint a következő évben halál várt. Fellélegeztek, megnyugodtak, ha a füst egyenesen felfele szállt, mondván, áldás van a házon. Akit viszont a bolygó füst meglelt, azt félelem fogta el, hogy a jövő évben rá kerül a sor.Más délszláv területeken a füst irányán kívül halált jelentett az is, ha valakinek árnyéka nem látszott a gyertya fényében. A keresztirányú dióvetés említett szokását Rácalmáson és Százhalombattán vacsora után gyakorolták, ugyancsak az „Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében". Százhalombattán nem egy, hanem a bűvös számú három-három diószemet dobták a sarkokba. A műveletet keresztirányban végezték, ezáltal keresztet vetettek a szobára. A diót sok nép mágikus erejűnek tartotta, illetve náluk a termékenységet szimbolizálta. Akár a magyar karácsonyi szokások és hiedelmek körében, a délszlávoknál is fontos szerep jutott eme csonthéjas gyümölcsnek. A karácsony nélkülözhetetlen tápláléka volt, több helyen az egészségre is jósoltak belőle. (Cajkanovic, 1985.185.) Egyes karácsonyi ételeket ezzel ízesítettek, illetve díszítettek. A dió sarokba dobálása arra vezethető vissza, hogy a néphit szerint az elhunyt lelkek a sarokban húzódtak meg, s a dióval ezeket etették. A Vajdaságban a keleti sarokba dobtak először, termékenységvarázsló és féregűző szavak kíséretében. (Bosié, 1985.103.106.) A vacsora vallásos formában zárult. Százhalombattán karácsonyi dalokat énekeltek, Ercsiben pedig imádkoztak, mely után a gyerekek sorra kezet csókoltak szüleiknek. A szerbek - amint utaltunk rá - vacsora után az asztalt nem szedték le. Rácalmáson ezt azzal magyarázták, hogy a fennmaradó ételre éjszaka jöttek az angyalok, fogyasztottak belőle. Itt az abroszt másnap sem rázták le, hanem a morzsákat lesöpörték és a csirkéknek adták. A morzsát, a karácsonyi asztal részesét ugyanis különös erővel ruházták fel. A Duna mentén egyes szerb településeken emberre, állatra orvosságként is használták. A karácsonyi első látogató A délszláv karácsonyi szokások harmadik fontos szereplője - a gazda és felesége mellett - a családhoz elsőnek érkező látogató (polazajnik) volt. Kiss Mária Karadzic és Schneeweis nyomán az egész szerb területről származó adatok alapján rekonstruálta a látogatás szokásainak egy teljesebb, régibb formáját. Badnji dan reggelén az erdőről hazahozott badjakot meggyújtották a tüzelőpadkán. Nem sokkal később jött az első látogató, kinek férfinak kellett lennie, ő volt polazajnik. A családra ráköszöntötte a badnji dánt és megpiszkálta a badnjak tűzét, hogy a gazdaasszonynak sok csirkéje legyen. Polazajnik nem lehetett akárki, a család kifejezetten meghívta őt. A karácsonyi kenyér, a zdravlje egy részét róla polazajnickonak nevezték. Megszegés 598