Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
Az asztalnál helyet foglaló görögkeleti család először imádkozott, majd mézes pálinkát ivott vagy mézbe mártott almát fogyasztott. Százhalombattán a gazda egy szép piros almát annyi fele vágott, ahány tagú a családja volt, majd szétosztotta. Mindenki elfogyasztotta a részét, hogy a következő évben egészséges és pirospozsgás legyen. A gazda közben fogta a pálinkásüveget, maga kortyolt belőle először, majd sorra a többiek. Apáiinkát követően felvágta a mézzel kent zdravljet, mindenkinek átnyújtott egy darabot, hogy a vacsorához fogyassza el. Rácalmáson az asztalhoz ülve legelőször pálinkát ittak. A gazda mondta a felköszöntőt, s mikor a többiek is a poharukhoz nyúltak, kívánták: „Cestitamo bozic u zdravlju da provedemo!" (Köszöntjük karácsonyt, hogy egészségben eltöltsük!) Az ercsi rác-horvátoknál a legidősebb fiú a konyhából vagy az udvarról lépett be, vitte a gyertyát és köszöntött: „Cestitam vam badnje vece!" (Szerencsés karácsony estét!) Az édesanya felelt rá: „Ziv i zdrav bio! I na godinu őestitao!" (Élj és egészséges légy! És jövőre is köszönts!) Az egész család letérdelt az elszórt szalmára és az apa vagy az anya vezetésével közös imába fogott. Az imádkozás végeztével asztalhoz ültek, következett a kalács felszentelése, majd ittak egy csepp pálinkát. Agazda almát szeletelt, s ebből továbbá az asztalon lévő pucolt dióból és fokhagymából mindenkinek adott egy darabot. Az említett élelmiszerekkel az egészségüket kívánták biztosítani, s hogy édes legyen az életük, mézzel fogyasztották el. Az általunk vizsgált települések délszlávjai karácsonykor széles körben elterjedt, hagyományos ételeket fogyasztottak. A karácsonyi vacsora étrendje századunk közepéig a szerbeknél különösen egységes képet, bőjtös jelleget mutatott. Olajjal főzött bab- vagy lencselevest ettek, melyet mákos vagy dióstészta követett. Rácalmáson még emlékeztek rá, hogy egykor közös tálból étkeztek. Ugyanitt a mákos tésztától sokan óvakodtak, mondván, attól megszaporodnak a bolhák. A vacsorát a szerbeknél aszalt szilva és - nyilván újabban - különféle kompótok zárták le. A dió, mogyoró, alma, füge és más szárított vagy friss gyümölcs az egész délszláv területen szorosan hozzátartozott a karácsonyi vacsorához. (Gavezzi, 1939.11.33,34.) Akonapót sem csak területünkön volt jellemző, a Vajdaságban is ezzel zárult a vacsora. (Bosiè, 1985.103.)Természetesen fogyasztották ilyenkor a már említett kalácsféleségeket is. Az egész napi-esti táplálkozást, mintegy a böjt ellensúlyozására a mézzel ízesítés, édesítés határozta meg. Fogyasztása mögött az a célzat rejtőzött, hogy a következő évben minden ételük édes legyen és egészségesek maradjanak. A méznek már a görögök és a rómaiak a halhatatlanság, valamint a vitalitás erejét tulajdonították. (Bosic, 1985.106.) Székesfehérváron már a két világháború között lényegesen módosult a karácsonyi vacsora étrendje. Magyar hatásra húsleves, töltött káposzta és kalács került az asztalra. Ercsiben főtt, fokhagymázott babsajtot (papula), utána sóban-vízben főtt sovány bablevest ettek. A táplálkozás gerincét a tepsiben sütött ráchal vagy rácoshal adta. Az étkezés diós, mákos és tejfölös tésztával, a gibanicaval fejeződött be. Az ercsi délszlávok archaikus szokásként a vacsora kezdetétől minden ételből egy keveset külön tányérra tettek, félrerakták az érkező vándornak. Másnapig így is hagyták, akkor újat tettek helyette. Ismeretes, hogy másutt a halottak számára terítettek hasonló módon karácsonykor. A délszlávoknál a gazda a vacsora végeztével a gyertyát rendszerint borral vagy borbamártott kenyérrel oltotta el. Százhalombattán a borral oltás közben imádkozott 597
