Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

után a zárt tűzhely, gátolva, majd megszüntetve a szokást. Csikós Danica (sz. 1922.) már csak idősebb hozzátartozóitól hallotta, hogy régebben karácsonykor tuskót raktak a tűzre. Dunapentelén ugyanezen korosztály tagjai szintén csak hallomásból ismerték a tuskóégetést. Ahol tovább élt a szokás, a korábbi időszakhoz képest ott is nyilvánvalóan jelentős változásokon esett át. Százhalombattán századunkban már nem ment ki badnji dan hajnalán a gazda az erdőre a rönkért, hanem délután otthon, az udvarban előkészített egy keményfa tönköt, ami befért a tűzhelybe. Behozta, a tűzre tette és a vacsorát ennek lángjainál főzték meg. Az idősebb korosztályhoz tartozók mondták, hogy a badnjak egész éjjel égett és tömjént is szórtak rá. Rácalmáson ugyancsak megtömjénezték a tűzre tett nagyobb darab fát. Az utóbbi cselekmény nyilván egyházi hatásra vált a szokás részévé, s mindenképp újabb eredetűnek tekinthető, mint a máshonnét ismert, archaikus jellegű mézzel, étellel megszórás, borral, pálinkával megöntözés. Az utolsó évtizedekben megváltozott a badnjak égetési ideje is, lényegesen lerövidült. Százhalombattán a vacsora befejeztével a gazda kivette a tűzből, vízzel eloltotta, majd másnap, karácsony első ünnepén ismét meggyújtotta, s a gazdaasszony azon főzte meg az ünnepi levest. Az utóbbi évtizedekben a badnjak eredeti értelmét, funkcióját elveszítette. A szalma bevitele A karácsonyesti vacsorát megelőző, szürkületi időszakban rendszerint a házigazda az ünnep további lényeges kellékét, a szalmát (slama) vitte be a lakásba. A Budapest környékén élő délszlávoknál 1972-ben a szalma behozataláról összességében az alábbiakat lehetett elmondani: „Általános és kedvelt szokás még ma is a lakásnak szalmával való beszórása. Körülbelül még 40-50 éve aratás után külön erre a célra tettek félre szalmát, előre guzsolták. Ma azonban egyszerűen kinyalábolják a kazalból. A szalmát naplemente után hozzák be és napfelkelte előtt viszik ki. A legtöbb helyen... a szalma behozatalához kapcsolódik a köszöntés. Belép a gazda a szalmával, vagy ahol az apa nem él, a legifjabb fiúgyermek - mert az a legbűnmentesebb - és ezt mondja: „Dobro veée! Őestitam vam badnji dan, da budete zivi i zdravi!" (Jó estét! Szerencsés szentestét, erőt, egészséget!) „I ti s nama zajedno!" (Te is velünk együtt!) - válaszolják. Másik változata: „Dobár veée! Öestitam vam badnje veőe, da doöekate viae godina u miru!" (Jó estét! Szerencsés szentestét, hogy több évet érjetek meg békességben!) A katolikusok így köszönnek: „Faljen Isus! (Sestitam vam badnje veée, Adama i Evu!" (Dicsértessék a Jézus! Szerencsés szentestét, Ádám és Évát!) „Zivi i zdravi bili i na godinu őestitali!" (Erőt, egészséget, hogy a jövőben is köszönthess!) - válaszolják. A köszöntés után a gazda elszórja a szalmát, rendszerint előbb a kalács alá és az asztalra szór, erre terítik fel a karácsonyi abroszt, (Bozicnjak, bozicni carsav) amiből valamikor, úgy 50 évvel ezelőtt a búzát vetették, a többi a földre kerül." (Deisinger, 1972.175,176.) Székesfehérváron a szalmabevitel a legidősebb férfit illette. A kezében vagy a hóna alatt tartott szalmacsomóval lépett a házba. A gazdaasszony megkérdezte: „Sta nosiS?" (Mit hozol?) A felelet: „Srecu i zdravlje, boga i bozic!" (Szerencsét és egészséget, istent és karácsonyt!) A férfi ezek után egy karácsonyi énekbe kezdett, s ezalatt a szobát behintette szalmával. Indokolásuk szerint azért, mert Jézus is 594