Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A varicat egykor Százhalombattán is ismerték, készítették. Körükben a mondóka újabb változatára leltünk: „Varvara vari, „Borbála főzi, Savica piri, Szávácska hűti, Nikola kusi. Miklós ízleli. " Az említett pár sor már összekapcsolta Borbálát az utána következő napokkal, Szent Száva (Sveti Sava, Savica - dec. 18.) és Miklós (Nikola - dec. 19.) ünnepével. A Borbála napi szokások és hiedelmek alapos vizsgálata szintén azt bizonyította, hogy összefüggésben állnak, rokonvonást mutatnak a Miklós napiakkal, a karácsonyiakkal és az újéviekkel. Miklós, Mikulás - Nikola (dec. 6. ill. 19.) Miklós a keleti és a nyugati egyház közös nagy szentje, sőt a görögkeleti egyháznak máig legtiszteltebb szentje. Természetes is ez, mivel kultuszának egyik legősibb forrása Konstantinápoly. Alakja a görögkeleti templomokban előkelő helyet foglal el az ikonosztázon. A szegények templomi perselyét róla Szent Miklós perselynek nevezték. A Miklós napjához kapcsolódó ajándékozás településeinken is elterjedt. Százhalombattán a gyerekek Miklós előestéjén megtisztogatták cipőjüket, csizmájukat és az ablakba helyezték. Szent Miklóst (Sveti Nikola) várták, aki sietve érkezett, az ablakon keresztül osztotta ajándékát, hogy ne késsen sokat, minden gyerekhez gyorsan eljusson. A szülők a gyerekeket magatartásuk, de méginkább az anyagi helyzet szerint ajándékozták meg. A felnőttek sokszor megtréfálták a gyerekeket, zöldséget, hagymát, krumplit tettek lábbelijükbe. (Itt említjük meg, hogy a százhalombattai téli szokások ismereteséhez eredményesen használtuk fel Csupics Demeter - sz. 1923. - kéziratát.) Az ercsi gyerekek Sveti Nikolat hosszú útról érkező, ajándékot hozó vándornak tartották, akit igen vártak. Diót és almát (or, jabuka) kaptak tőle. Luca - Lucija (dec. 13.) Az ókeresztény szűz, Luca, pontosabban Szirakuzai Szent Lucia alakja jól ismert a katolikus délszlávok körében. Az ercsi rác-horvátok számára ünnepe mindenekelőtt dologtiltó napot jelentett. Tilos volt varrni, az asszonyok tűt sem vehettek kezükbe, mert bevarrták volna a tyúkok fenekét, nem lett volna elég tojás. Az általánosan elterjedt hiedelemnél figyelemreméltóbb az, mely szerint december 13-án azért tiltották a varrást, mert megszegése esetén Lucának kiesik a szeme. A hiedelem magyarázatát a szent legendája adja meg. Szent Lucia - mint Krisztus menyasszonya -nem akarván máshoz férjhez menni, maga vájta ki szemét és elutasító válaszával együtt megküldte kérőjének. Az ercsi délszlávok ezt a jelenetet, a szemeit tányéron tartó Lucát szentképen látták, és a keresztény legendát sajátos módon értelmezve, eltérő tartalmú népi hiedelemmé alakították át. A varrási tilalommal szemben a tollfosztást tartották e napon ajánlatosnak. A délszlávoknál bizonyos szokásokat egyes helyeken Borbálakor, másutt Lucakor űztek. Közéjük tartozott a búzavetés, melyet Ercsiben szinte napjainkig minden családban megtartottak. „Luca napján búzát kell egy tányérra tenni." („Na Lucin dan 588