Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

menti falvakban is egyre fogytak. (Farakas, 1978. 258.) A népesség módosulását a statisztikai adatok jól tükrözik. 160 113 94 150 108 73 440 422 376 166 126 130 (?) 1869 1880 1900 Dunapentele Rácalmás Százhalombatta Székesfehérvár A perkátai és adonyi szerbek helyileg is jelentéktelen erőt képviseltek. Ráadásul Adonyból a szerb népcsoport 1885-ig lényegében elköltözött, ez évben a helyi pravoszláv egyház is felszámolásra került. Számottevőbb volt a a érdi délszláv közösség: 1850-ben 1344,1869-ben 2542 fő. A lezajló aszimilációs folyamat a legkomolyabb ellenállást, feszültséget Ercsiben váltotta ki. Az itteni délszlávok 1862-ben még többségben, (2662 fő) voltak a magyarokkal (2596) szemben. Ám 1880-ban már csak 738 délszláv lakost írtak össze. Ennél a létszámnál nagyobb gazdasági erőt képviselve igyekeztek előnyeiket megőrizni - a történelmi elsőbbségre hivatkozva. Mégis fokozatosan elveszítették a politikai és kulturális életben betöltött vezető szerepüket. A katolikus egyházi életben viszont végképp nem kívántak engedi jogaikból, ragaszkodtak a szerb-horvát nyelvű pasztorizációhoz.* Ellenállásuk illetve a magyar oldalról jelentkező nagyfokú türelmetlenség 1880-tól kezdve mindegy évtizedig tartó viszálykodáshoz, atrocitásokhoz vezetett. (Farkas, 1982. 338-341.) A századfordulón a délszláv nemzetiség kétnyelvűvé vált. Elősegítette ezt, hogy 1900-tól alsófokú nemzetiségi iskola nem működött a megyében. További asszimilációs hatást jelentett annak felismerése, miszerint a gazdasági, társadami életben történő boldoguláshoz szükséges a magyar nyelv ismerete. A 20. század eleji szerbellenes indulatokat, az I. világháború alatti ilyen jellegű megnyilvánulásokat a délszlávok általában értetlenül fogadták, ám néhol kifejezésre juttatták Szerbia iránti szimpátiájukat. így Érden 1917. január l-jén a magyar nyelvű istentiszteleten rokonszenvnyilvánításul szerb-horvátul kezdtek énekelni. (Záborszky, 1985. 227.) A magyarok számára vesztes háború után az újonnan létrehozott délszláv állam hívó szava mellett a korábbi szélsőséges megnyilvánulások is hozzájárultak, hogy a megye délszláv lakossága a repatriálásukkal számottevően csökkent. Elsősorban a vagyonos réteg költözött ki az 1920-as években a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba illetve Jugoszláviába. A19. században megindult asszimilációs folyamat az I. világháború után tovább gyorsult, de még napjainkban is tart. Elősegítette az 1950-es évek ismert jugoszlávellenessége, majd a gazdasági viszonyok megváltozása, az urbanizáció, a technikai fejlődés és a hagyomány erejének csökkenése. A délszláv leszármazottak egy része számára - a szerb-horvát nyelv ismeretének csökkenésével - a görögkeleti vallás jelenti az összekötő kapcsot. A délszláv lakosság foglalkozási megoszlásáról pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Általánosságban azonban elmondható, hogy a múlt század második felétől 1945-ig döntő részük a mezőgazdaságban dolgozott. Mellettük azonban jelentős volt az iparosok és kereskedők, kisebb az értelmiségiek aránya. 584