Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
áll 40-50 házzal, melyet főleg rácok laknak. (Jenéi, 1968. 174.) Más megjegyzések alapján arra lehet következtetni, hogy a rácok templomuk közelében földbe vájt putrilakásokban éltek. A török idők alatt a Székesfehérvárhoz közel eső Csíkvár (ma Szabadbattyán) párkányban is teljesítettek szolgálatot rác martalócok. (Velics-Kammerer, 1886. I. 400-458, II. 389.) Ennél figyelemreméltóbb, hogy a török seregek hadiútján, a Duna mentén több kisebb erődítésben katonáskodtak délszlávok, illetve ezeknek megélhetést és viszonylagos nyugalmat jelentő árnyékában megtelepültek a délszláv parasztok. Történetesen ott, ahol a településeknek később is, legtöbbször egész századunk elejéig jelentős népességalkotói maradtak a délszlávok. Tehát egyrészt Székesfehérvárhoz hasonlóan a török időkben a délszláv katonai jelenlét elősegítette a „civil" lakosság megtelepedését, másrészt ezek a helységek, az ott élő délszlávok, illetve hírük a későbbiekben is vonzották az azonos vagy rokon nemzetbelieket. A kezdetlegesebb gazdálkodási színvonalat ismerő, főként állattenyésztést űző, sokszor félnomád életmódot folytató szerbek jól alkalmazkodtak a korabeli viszonyokhoz, mindig készen álltak a továbbvándorlásra. Sokszor elsöpörték őket a hadjáratok, de újak érkeztek helyükre. Észrevétlen szivárgásuk mellett tervszerű betelepítésükre is van adat. Adony határában Dzsánkurtarán párkányát 1568-69-ben többek között 32 martalóc őrizte. (Velics-Kammerer, 1886. II. 384.) 1580-81-ben a magyarok elköltözése után az elnéptelenedett faluba rácok költöztek. (Kállay, 1979. 43.) így azután később Adonyban a palánkon belül 40 házban szerb hajdúk és huszárok, azon kívül 70 házban állattartó szerb parasztok laktak, kik magyar és török földesuruknak egyaránt adóztak. (Jenéi, 1976. 192.) Dunapentele (ma Dunaújváros) szerb hagyománya úgy tartja, hogy már a 12. században Szent Pantaleon tiszteletére emelt görögkeleti kolostor állt a faluval szemközt, a folyó egyik szigetén. Mivel a kolostort az időjárás viszontagságai miatt minden évszakban nem lehetett jól megközelíteni, ezért a kolostorbeli szerzetesek a folyóparton építettek templomot. A révátkelésnél használatos hajóikat is igénybevették az építkezésnél, Buda környékéről követ hoztak velük. Állítólag 1500-ban már ott állt a templom, ahol a mostani görögkeleti szerb egyházi épület található. A délszláv lakosság e köré települt, így nyerte nevét a Rácdomb vagy Rácváros. Másrészt azt is tudni vélik, hogy a rác egyházközség már 1439-ben plébániát kapott. A szájhagyomány szerint a török már délszláv lakosságot talált itt, dúlásuknak esett áldozatul a templom, melynek csak alapjai maradtak meg. A levéltári forrásokból az ismert, hogy a Rácdombon a 17. század első felétől palánkvár állott. Benne 1685-ben törökök éltek, de az aljában fekvő 50 házat a hódoltság utolsó időszakában földet, szőlőt művelő, szép gyümölccsel rendelkező rác parasztok lakták. (Jenéi, 1975.126.) Az 1620-as évektől - a magyar és török földesurak jóváhagyásával - katolikus délszlávok is feltűntek Fejér megyében. A lelki gondoskodásukban nagy szerepet játszó ferences szerzetesek vezetésével Horvátországból és Boszniából érkezve 1626-ban megülték az egyébként csekély fontosságú ercsi palánkvár melletti területet. Számuk hullámzását mutatja, hogy 1641-ben csak 31 katolikus jobbágy és 9 zsoldos volt, míg más időszakban 140 házat mintegy 700 bosnyák lakott. A hódoltság végén újra csak 45 délszláv jobbágy élt itt. (Jenéi, 1976.190-192.) Némelykor a 15 éves háborúban elpusztult falvak magyar lakossága helyére kerültek. így a 17. század elején Előszállásra és Karácsonyszállásra költöztek 578
