Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

katolikus délszlávok, ez utóbbiak a század második harmadában 60 illetve 80 házat laktak, a magyar és a török földesúrnak egyaránt adóztak. (Farkas, 1983. 341.) 1629-ben érkeztek katolikus délszlávok Ráckeresztúrra, de a század végén már nem volt nyomuk. Egykori török hűbérura, a székesfehérvári szandzsákbej nyomán Hamzsabégnek nevezett Érd ágyukkal is ellátott palánkja közelében a török hódoltság idején, a 17. század húszas éveiben katolikus bosnyákok telepedtek meg, akiket csak később, 1690. után követtek szerbek. (Jenéi, 1976. 191.) Rácalmásra viszont a 17. század elején települtek szerbek. A hódoltság idején a magyar végváriak főleg a görögkeleti rácokkal voltak bizalmatlanok, elsősorban őket üldözték, de gyakran szenvedtek miattuk a katolikus délszlávok is. Az Ercsivel szomszédos Aggszentpéteren 1631-ben katolikus bosnyákok telepedtek le, de falujukat 1644-ben magyar katonák és hajdúk prédálták fel. (Jenéi, 1976. 191.) A falut lakóiról később Rácszentpéternek nevezték. A győri jezsuita rendház örömmel vette, hogy perkátai birtokát 1653-ban ugyancsak katolikus bosnyákok népesítették be. 1660. körül már 135 házat laktak. A magyar végváriaktól ők is sokat szenvedtek. Szintén jezsuiták, de a komáromiak telepítettek 1648-ban katolikus horvátokat Sóskútra, ahol csak 15 évig tudtak maradni, hogy azután helyükre 1666-ban a török földesúr 30 rác családot telepítsen. (Jenéi, 1976. 191-192.) A Besnyőre beköltözött katolikus délszlávoknak viszont a török katonai zaklatások miatt kellett Ercsi közelébe menekülni. (Hetényi, 1980.154.) A 17. században nagy rác település volt Sárbogárd, s ugyancsak rácok lakták ekkor Sárszentmiklóst, melyet még a 18. században is Rácmiklósnak neveztek. Néhány telepítés a hódoltság utolsó időszakára esett. Iváncsára a magyar és török földesúr 1660 körül együtt vitt be óhitű szerbeket. Rövid ideig népes délszláv falut alkotott az Ercsi közelében fekvő, később községi rangját veszített Rácszentmiklós, melyet magyar földesura telepített be. 1671-ben Százhalombattára érkeztek görögkeleti szerbek. A telepítő török volt, a magyar földesúr hozzájárulásával, aki 3 évi adómentességet is ígért. (Jenéi, 1976. 191-192.) 1683-mal, Bécs ostromával kezdetét vette az a háborús időszak, mely 1688-ban Fejér megye felszabadításával zárult. A megye településeinek lakossága mindkét fél katonáitól rengeteget szenvedett, élete, vagyona számtalanszor forgott veszélyben. A 21 délszláv helység közül 16 vált ekkor elhagyottá. Helyén maradt viszont Adony 40, Dunapentele 50, Ercsi 40, Érd, 60, Perkáta 10 délszláv telepes családja. Az utóbbi 3 faluban katolikus bosnyákok laktak. (Jenéi, 1976. 193.) Az 1690-től 1711-ig terjedő két évtized Fejér megyében is a nagy délszláv mozgás időszaka. A felszabadító háború balkáni megtorpanása, az elnyomás ellen fellázadt délszlávoknak a török bosszújától való félelme indította el 1690-ben a velika seoba-t, az északra irányuló nagy vándorlást. III. Arsenije Őarnojevic, ipeki pátriárka vezetése alatt beköltöző szerbek részére I. Lipót császár széleskörű, főleg vallási és gazdasági privilégiumot adott. A csaknem 40 000 családra becsült beköltözőből Fejér megyébe viszonylag kevés jutott. 1696-ig 9 faluban 222 család telepedett meg, továbbá a székesfehérvári rácok száma is növekedett általuk. (Jenéi, 1976. 194.) A Balkánról érkezett szerb népesség semmiképpen nem volt homogén, a keresztény délszláv lakosság széles skáláját képviselte. Fejér megye szerbjei körében - nyilván a különböző eredetű ismeretek megerősítő hatására - napjainkban is elevenen él a nagy vándorlás és Őarnojevié emléke. 579