Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

levegyenek kedveseik számára egy-egy fürt szőlőt. De jaj annak, akit a „puskával" sétáló „csősz" észrevett. A csősz ilyenkor elsütötte a pisztolyát, és a legénynek meg kellett fizetnie a szőlő árát. Mikor a cigányok a „Maros vize folyik csendesen" kezdetű dalt játszották, hirtelen eloltották a villanyt. A lámpionokból már régen kialudtak a gyertyák és így teljes sötétség borult a táncolókra. A zene megállt és ekkor a „Laji", a cigánynak öltözött legény elrikkantotta magát: Szabad a csók! Ekkor azonban a villanyok újra kigyulladtak, és a fiatalság harsogó nevetésben tört ki. Egyszer csak a mulatozást félbeszakította a „kisbíró" dobolása. Kihirdette, hogy most szünet lesz, és ezalatt néhány legény fogja szórakoztatni a közönséget. Monológok, tangóharmonikaszámok hangzottak el, s aztán újra elkezdődött a tánc. Sokáig tartott a mulatozás. A nép lassan szállingózott hazafelé. A lányok boldogok voltak, és örömest csimpaszkodtak bele az őket hazakísérő legények karjába. Mikor az őszi nap sugarai először tévedtek be a kocsma ablakán, már csak néhány asztalra borulva alvó legényt talált ott". Acsóri szüreti mulatságot Kisari Sándorné szép leírásából ismerjük: „A vidám szüreteket egy szép, őszi vasárnapon látványos felvonulás és mulatság követte. Ezt rendszerint a katonasor alá kerülők rendezték a tűzoltótestület javára. A mi falunkban a legények évtizedeken át esténként az iskola sarkánál gyülekeztek össze egy kis beszélgetésre, meg azért is, mert erre vitték a leányok a tejet a csarnokba. Itt szoktak megegyezni, mikor tartják a szüreti bált, ki legyen a bíró, kik a csőszlegények, cigányok. A bíró választottja lett a bíróné. A csőszleányokat a legények hívták meg, mindenki azt, aki szívének kedves volt. Arra mindig vigyáztak, hogy a csőszleányok fiatalabbak legyenek a bírónénál. Megállapodtak, hogy vasárnap délután három órakor gyülekeznek a legények „öltözetesen" a kocsma udvarán. A csőszlegények lóháton, árvalányhajas, szalagos kalappal, pitykés mellényben, bő gatyában. A bíró egyszerű ünnepi öltözetben, kalapban, csizmában. Elmentek a lányokért, és a kocsma udvarára kísérték őket. Innen indult el a szüreti felvonulás. A sorrend a következő: elől vágtatott lóháton egy rendőrnek öltözött legény. Ő volt a „parádé" hírnöke, egyben az utat is biztosította az utána jövőknek. Bár a rezesbanda már messziről harsogott, jelezve érkezésüket. A rendőr után a csőszlegények lóháton. Kényesen táncoltatták felszalagozott, csengős paripáikat. Fújta a szél a pántlikás kalapot, lobogtatta a bő ingujjakat. Utánuk egy felvirágozott kocsi hozta a szüreti bírót és a bírónét. A hátulsó lőcsökhöz fűzfavesszőből hajlított, virágokkal befont, félköríves koszorút erősítettek. Ez a fejük fölött olyan volt, mint egy diadalív. A kerékküllőket és a lőcsöt is befonták színes krepp-papírral, de még az ostornyelet is virág díszítette. A kocsi első ülésén egy hetyke legény hajtotta a lovakat. Mellette a „zászlós" ült, aki egy szép, nagy nemzeti lobogót tartott. Ruházatuk egyszerű, ünnepi. A hátsó ülésen a bíró foglalt helyet a bíróné val. A kis menyecske magyar ruhában volt: bő szoknya, ingváll, zsinóros pruszlék, félkötény. Haja megkontyolva, rajta bécsi kendő. Azután következtek a csőszleányok. Ők párosával álltak a kocsin. Rendszerint hatan voltak. Öltözetük azonos a bírónééval, csak a hajukat egy ágba fonva viselték, leeresztve pántlikával ékesítve. Az ő kocsijuk is virággal volt díszítve, de félköríves koszorú nélkül. A harmadik kocsi a rezesbandát hozta. Teli tüdőből fújták a szebbnél szebb magyar nótákat, elhallatszott a kertek alá, de még a Baglyas és az Iszka hegyek közé is. 568