Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

A leányok torkukszakadtából énekeltek. A legények nem mindig, mert a lovakat keményen kellett fogni, nyugtalanította őket a szokatlan lárma. A rezesbanda után négy nagyszarvú jámbor magyarökör ballagott szekérbe fogva. A nagy vasüllőt hozták és a „kovácslegényeket" akik egyszerű, hétköznapi ruhában csak verték a vasat, hogy még nagyobb legyen a zenebona! A felvonulást a különféle maskarák zárták be: Cigány kocsi rossz gebével, ülésdeszka nélkül, rongyos, „füstös" purdékkal. Zsíros korommal mázolták be magukat feketére, csak a szemük fehére villogott. Kártyavető cigányasszony is baktatott a kocsi után, és mindenáron jósolni akart az utcai járókelőknek. Aki nem engedte, azt korommal bekente. Nevettek, sikítoztak! Olyan is akadt, aki kéményseprőnek vagy drótos tótnak öltözött. Volt olyan legény, aki még arra is vállalkozott, hogy szalmakötéllel talpig befonják. Láncot kötöttek a nyakára, ő volt a medve, egy másik fiú meg táncoltatta... A menet, miután végigvonult a falun, visszatért a kocsma udvarára. Innen a cigánynak, kéményseprőnek öltözött személyek hazamentek kimosakodni... A csőszlegények hazakísérték a lányokat, maguk mellett vezetve a paripát. Otthon bekötötték a lovat az istállóba. Elvégezték az esti etetést, megvacsoráztak és visszamentek a kocsmába. Itt már fölékesítették a termet, almával, körtével, középen drótra függesztve egy nagy szőlőkoszorú a legszebb fürtökből. Szólt a zene, de még nem táncoltak, várták, hogy mindenki visszaérkezzen. Közben jöttek a meghívott vendégek is a „zártkörű" mulatságra, miután a belépti díjat illendőképpen megfizették. Ha már elég sokan összeverődtek, a szüreti bíró leintette a zenészeket. Kihirdette, hogy a mulatság kezdetét veszi. A szőlőlopás tilos! A csőszleányok és legények vigyázni fognak, hogy senki meg ne szegje ezt a parancsot. Ha valakit tetten értek, azt a bíró elé viszik, aki pénzbírságra ítéli. A „regulát" szigorúan betartották, aki „bűnbe esett", annak fizetni kellett. Táncoltak, mulattak éjfélig. Akkor egy kisbírónak öltözött egyén kidobolta: Közhírré tétetik! A szőlőlopás megkezdődhetik, de ez a koszorúra nem vonatkozik. Aki megfogattatik, szigorúan megbüntettetik. Most már „hivatalosan" is lehetett lopni, alacsonyabb taksáért. Közben szólt a zene, táncoltak, vigadoztak. A bíró és a bíróné egy asztal mellett ült, és bevasalták a büntetéspénzt attól, akit a csőszlegények, -leányok tetten értek. Amikor már lekopasztották a termet, a szőlőkoszorút szabályosan elárverezték. Megmondták a kikiáltási árat, azután először... másodszor... ki ad többet érte... stb. Végül megvette valaki. A pénz a rendezőségé lett, őket illette, mert a leányok, legények hozták a szőlőt. Az árverés után mulattak kivilágos kivirradatig. A belépődíjak árából kifizették a zenészeket és ami maradt azt a tűzoltótestület javára fordították. Pár nappal a bál után a szüreti bíró áldomást fizetett a rendezőségnek, amiért őt választották erre a magas tisztségre, és ilyen nagy megtiszteltetésben részesítették." (Kisari 1983,90-92.) A baracsi szüreti felvonulás keretében először egy betyárjelenetet adtak elő. A betyárnak öltözött legény a kocsmában és a kocsma előtt búcsúzott a szeretőjétől. Lóra ült és elment, a csendőrnek öltözött legények keresték. A szeretőjét fogták el és a szüreti bíró elé vitték. Alany a bíró előtt így énekelt: Bíró uram, akarom, Eressze el a karom, Betyár szeretőmet Ölelni akarom. 569