Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Pünkösd, mivel május 10. és június 13. között mozgó ünnep, még mindig kifejezésre juttathatta a tavasz érkeztéhez, a természet megújulásához fűződő örömet. A fehérváriak, akár május elsején, a szabadban főztek, mulattak, felkeresték a Szőlőhegyet, Rózsáskertet, Sóstót és a Lövöldét. Pünkösd utáni második hét csütörtökjén tartották Úrnaptyát, mely a bor és kenyér ünnepe. Magyarországi megünneplésére már a 13. századból, a székesfehérvárira 1315-ből vannak adatok. (Bálint 1976.347.) Székesfehérváron az általunk vizsgált korszakban a legfőbb eseménynek a látványos, nagy fénnyel megtartott úrnapi körmenet számított, melynek a palotavárosiak is résztvevői voltak. A székesegyházból a püspök által celebrált istentisztelet után, a harangzúgás mellett induló menet rendszerint az Úri-Sas-Nádor utca és Városház tér (ma Jókai, Ady, Március 15-e utcák és Szabadság tér) útvonalat járta be, majd visszatért kiindulási helyére. Az utat, fűvel, szénával, pipaccsal, margarétával, búzavirággal szórták fel. A körmenetben az oltáriszentséget vivő püspök fölött négy férfi tartotta az eget (baldachin), elé pedig fehér ruhába öltözött elsőáldozó lányok hintették a rózsaszirmot. A körmenetben a papságon kívül jelen volt a megyei és városi tisztikar, a helyben állomásozó katonatisztek, egy század katona, zenekarral, több testület saját zászalaja alatt és a hívők óriási serege. Az éneklő körmenet négy meghatározott helyen, négy oltárnál állt meg, ahol áldásosztás következett. Az oltáremelés szokása a 12-14. században Németországban keletkezett (Manga 1982.V.424.). A magyaroknál, így Fehérváron is az oltár fölé sátrat emeltek, amit zöld gallyakkal díszítettek. A körmenet végeztével a szenteknek tartott ágakból a palotavárosiak egy-egy darabkát letörtek, hazavittek, égiháború esetén meggyújtották, hogy a villám ne csapjon a házba. A hiedelmet már nem ismerő iparos családok nőtagjai egy-egy levelet szakítottak le, azt őrizték imakönyvükben. Az ünnep hangulatához még századunk elején is sokfelé hozzátartozott a kirendelt katonaság díszsortüze, melynek eredetileg gonoszűző célzata volt (Bálint 1976.357.). Fehérváron a múlt század végén a katonaság minden egyes oltár előtt sortüzet adott, mire a Búzapiacon (ma Piac tér) felállított tarackok feleltek. (SZ 1885. jún. 7.) A körmenet, a virágszórás, a sátorkészítés, az ágaknak csodás erő tulajdonítása egyébként mind szerves része a közép-európai szokás és hiedelemvilágnak. A palotavárosi Aranykertek ajján húzódó rétek (Sárrét vagy ritkábban Sári rét) háromszori kaszálást is biztosítottak. Első alkalommal a szénát Űrnap táján vágták. Pongrác, Szervác, Bonifác (máj. 12,13,14.), a fagyosszentek alakját a palotavárosi néphagyomány is számon tartotta. A május közepén jelentkező hidegtől, fagytól féltették a termést. Nem lehet véletlen, hogy éppen ebben az időben rendezték meg a Szöllöhegyen egykor a tavaszi bucsut. Reggel a Dónát-kápolnájában a plébános istentiszteletet celebrált, míg délután az ájtatatoskodáson csak valamelyik szőlőpásztor működött közre, mint előénekes. (SZ 1887.máj. 13.) Mivel a fagyosszentek szakrális kultuszának magyar nyelvterületen alig található nyoma, az esemény különösen figyelmet érdemlő, bár századunkra eltűnt. Nyári hiedelem és szokáskör A nyári jeles napokhoz kapcsolódó hiedelmek, szokások jelentős része időjósló, illetve a mezőgazdasági munkákkal áll kapcsolatban. 52