Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Medárd, püspök napjához (jún. 6.) szintén időjárással kapcsolatos hiedelem fűződött. Amennyiben ezen a napon esik az eső, - mondták - további negyven napos égi áldásra kell számítani. S mindez fordítva is igaz: ha nem esik, ugyanilyen időtartamú szárazság következik. Szent Iván (jún. 24.) ünnepét a vásár tette jelessé. A városrész jellegéből, különösen az iparosok foglalkozásából adódóan életükben a vásároknak fontos szerep jutott. Jegyezték így a további négy vásárt is: a böjtit (húsvét előtti 6. vasárnap), a Szent György napit (ápr. 24.), a Szent Bertalan napit (aug. 24.) és a Szent Demeter-napit (okt. 26.). Június végén érett a szentiványi alma és az árpával érő körte. Péter-Pál (jún. 29.) országszerte, így a palotavárosiaknak is az aratás kezdetét jelezte. Mások csak Sarlós Boldogasszony napja (júl. 2.) után kezdték az aratást. Néhányan részt vettek a Vízivárosban, a Major utca sarkán állított Mária-szobornál megtartott szertartáson, melyre inkább csak a felső- és vízivárosiak mentek, kiknél a szántóföldi gazdálkodás nagyobb szerepet játszott. A palotavárosiak különösen kötődtek Szent Ferenc rendjéhez. Az augusztus 2-i porcinkula bucsun, a rend búcsúján a Barátok templomában megjelentek, remélve, hogy részesülnek a búcsúkegyelmekben. A Ferenc-rendieket egyébként elsősorban a parasztság tartotta fönn. A cséplés után gabonát, a szüretet követően bort kaptak. Szamárhúzta kocsijukkal gyűjtötték be az adományt. Közvetlenségük révén nagyobb népszerűségnek örvendtek, mint az egyház hatalmat éreztető más tagjai. A barokk idők óta népszerű Donát, a szőlősgazdák védőszentje, akihez a villámcsapás, a jégeső elhárítása érdekében szoktak könyörögni. Székesfehérváron különösen nagy kultusza alakult ki. A város szőlőhegyén, az Öreghegyen 1733. óta kápolnája állt, mely a II. világháború alatt pusztult el. Donát az öregek ajkán Donátus napján (aug. 7.) illetve a hozzá közel eső vasárnapon tartották a fehérváriak, köztük a palotavárosiak a szöllőhegyi bucsut. (A századforduló újságjaiban még Donáth-bucsu, Donátus-napi búcsú néven említették.). A hegyben dolgozók az ünnep előtti szombaton már nem jöttek vissza a városba, kint aludtak, s vasárnap egyenesen a kápolnába mentek. A Belvárosból és a Felsővárosból reggel indult a processzió. A kápolnánál prédikáció hangzott el (a múlt század vége felé még magyar és német nyelven - Sz 1885. aug. 11.), majd a misén kértek oltalmat a szőlőhegyre és a mutatkozó termésre. A búcsúsok körmenetben tértek vissza a városba. Ám délutánra még nagyszámú mulató közönség maradt kinn a hegyben, kiknek az időjárás rendszerint kedvezett. A búcsút 1945. után pár évig tartották, bár a háborús pusztítás miatt már csak egy harangláb állt a nevezetes helyen. Szent Donát nevét az egyik fehérvári temetkezési társulat is felvette. Nagyboldogasszonynak (napja aug. 15. Mária mennybemenetele) Székesfehérváron igen jelentős kultusza alakult ki, s Palotaváros zömében római katolikus lakossága Szűz Mária ünnepét különös tiszteletben részesítette. Az ünnepet a városban már I. István király megülte és Mária oltalma alatt állt az első magyar királyok koronázásának, temetkezésének, a korona- és a felségjelvények őrzésének színhelye, a Bazilika. A palotavárosiak számára azonban városrészük szélén, a Búzapiacon, másképp Fapiacon, még másképp Haltéren vagy Boldogasszony téren (ma Piac tér) álló Mária-kép vagy Nagy asszony kép bírt jelentőséggel. A provinciális barokk szobrot 1700-ban emeltette Vinzenz Vientboth polgár. (Fitz 1985. 118.). Későbbi felirata szerint „Magyar Hazánk Nagy Boldog Asszonyának tiszteletére 53