Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

40 évvel később Székesfehérváron hasonlóan zajlott május elseje: „Az utcákon már a kora reggeli órákban a katonai zenekar harsogó zenéje ébreszti fel a szendergőket. Ki a szabadba, üdvözölni a legszebb hónap első reggelét!" (SZ 1885. máj. 3.) A 20. század elején ugyanígy zajló május elsejei események kétségkívül hatottak a palotavárosiakra, s főleg a fiatalabbak vettek részt bennük. A májusi időjárás, különösen az eső meghatározó erővel bírt a termésre. Egy régi helyi mondás szerint „jó május a legrosszab áprilist is helyrehozhatja." (SZ 1887. máj. 22.) A palotavárosiak szerint az sem baj, ha májusban minden nap esik az eső, mert akkor jó gabonatermés lesz. A 17. század végétől az osztrák barokk hatására, később a katolikus német telepesek bevándorlásával erősödve Flórián, a tűz elleni patrónus az egyik legnépszerűbb szent lett. (Varga, 1981.654.) Flórián napja (máj. 4.) egykor Székesfehérvár fogadott ünnepe volt. A korabeli megyei hírlapok rövid tudósításokban számoltak be megünnepléséről: „A kéményseprők és tűzoltók védszentjének, Szent Flóriánnak ünnepén tegnap régi fogadalmi napját tartotta városunk, amikor a belvárosi plébánia templomból, a reggeli 7 órai szentmise után processió ment a vásártéren levő Flórián-szoborhoz, s onnan a Szent Sebestyénről nevezett felsővárosi templomba." (SZV1898. V.5.) A Flórián-napi körmenet résztvevőinek seregébe a palotavárosiak is beletartoztak annál is inkább, mivel ebben a városrészben néhány kéményseprő és cserépkályhás, s több cserepes élt. Az utóbbiak emlékét utcanév is őrzi: Cserepesköz. A tűzzel való kapcsolat révén Flórián az említett foglalkozások űzőinek patrónusa volt. A fehérvári cserépkályhások, tetőfedők, cserepezők különösen megünnepelték ezt a napot, a felsővárosi templomban őrzött régi társulat zászlójuk is a szentet ábrázolta. (Bálint 1977.1.355.) Említés esik a múlt században a Flórián-búcsúról is. (SZ 1891. ápr. 26.) Pünkösd, a húsvétot követő ötvenedik nap, szintén jelentős egyházi ünnep. A palotavárosiak számára pünkösd vasárnapja a bermákozás időpontja volt. A felnőttkor küszöbére érkezett gyerekeket ekkor erősítették meg a vallásos hitben. A katolikus egyház szentségét a püspök régebben a Nagytemplom előtti téren, a II. világháborút követően a székesegyházban szolgálta ki. A bermákoznyi kívánó gyermek édesanyja már előbb felkérte valamelyik rokont, jó ismerőst, hogy az ifjú fiút vagy lányt bermátassa meg. A reggel 8 vagy 9 órakor kezdődő mise utáni bérmálást követően a palotavárosi iparos családok a bérmaszülőkkel elmentek az Ősfehérvár vagy a Fekete Sas vendéglőbe megtízóraiznyi: virslit, kispörköltet fogyasztottak. Azután harangszóra mentek vissza az áldásra. A bermaszülő az alkalomra ajándékként fülbevalót, olvasót, imakönyvet, idővel esetleg karkötőt, láncot, órát vett a bermákozónak. Az egyházi szertartást követően a bérmaszülőnél elfogyasztották az ebédet, uzsonnát, esetleg a vacsorát, melyen a szűkebb család vett részt. Az európai népekhez hasonlóan a magyarságnál az ünnephez több énekes-dramatikus gyerekjáték kapcsolódott. (Tátrai 1981.IV.286.) A palotavárosi leányok öszszefogódzkodva, s körbe-körbe lépegetve énekeltek, kijáccotákpünkösd másnaptyát: Mi van ma, mi van ma, Piros pünkösd naptya, Hónap lessz, hónap lessz, A második naptya. A régi eredetű, egyben legismertebb pünkösdödő ritusénekből (Dömötör 1979.130-131.) játékot kísérő, töredékes dal vált. 51