Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

76. ábra. Mészáros István présháza szüret idején. Csákvár, 1930-as évek. Gelencsér Ferenc reprodukciója. szőlőültetvények vannak. Az országnak nemcsak egyik legnagyobb, hanem legjobban mívelt bortermő vidéke ez. A Csókakő környékén termő finom zamatú bor a neszmélyihez hasonló legjobb minőségű asztali bor, míg a moóri hegyeken termő nehéz és édes, e mellett igen kellemes ízű bor, a könnyebb borokkal való keverésre kiválóan alkalmas, ezért igen keresett. Afillokszera pusztítása ezt a hegyvidéket is megviselte, a kövesebb talajú csókái vidék szőleit majdnem teljesen elpusztította, míg a homokos-agyagos talajú móri szőlő termését felére apasztotta." (Wekerle 1896, 558.) Pedig az I. világháború végéig Németországból, Csehországból és főként Ausztriából jöttek ide borkereskedők. Mórról a filoxeráig évente 50 000 hl bort vittek el, miből a földművelők, sőt az iparosok és az értelmiségiek is nagy hasznot húztak. Csókakőn úgy emlékeztek, hogy az osztrák és cseh borkereskedők helyi megbízottjai, a borcenzárok egy-egy termésből egész vonatnyi szállítmányokat vásároltak fel, reális áron. A bortermelő községekben alkusz, ügynök és fuvarosréteg alakult ki. Móron a szőlősgazdák érdekeinek védelmét községi hatósági rendszabályok biztosították. Az 1886-os szabályrendelet értelmében a községházán kellett bejelenteni, ha valaki idegenből származó bort hozott a helységbe. Később a termésmennyiség nyilvántartásba vételét gazdánként végezték, illetve hatósági boralkuszok működtek. Aminőség védelme megkívánta az említett intézkedéseket, mert volt év, amikor több száz akó mustot, bort hoztak be, amit azután a móri bor cégérével reklámoztak. (Farkas, 1977,275.) 504