Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

ták, hajnaltüzet táncútak. Az ősi eredetű hajnaltűz a lakodalom egyik fordulópontjává is vált: a fent említett módon a lakodalmas házhoz azt hozták vissza láncon, azt szégyenítették meg, aki nem bírta a hajnaltüzet eltáncolni. A menyasszonytánc után rendszerint hússal, frissensülttel vagy hideg étellel kínálták a vendégeket (ilyen formában jelent meg először az 1930-as években a kirántotthús), azután inkább csak ittak. Napfelkeltekor a násznép poharába pálinkát töltögettek. A század első harmadában hajnalra rendszerint minden étel elfogyott. A népi értelmezés szerint ezért alakult ki a tikverő, a tikverőzés szokása, mellyel a legények és a fiatal házasok ételt gyűjtöttek. Sárkeresztesen a fiatalemberek, akik mentek tikverőznyi, rongyokba öltöztek és bekormozták magukat, velük tartottak a zenészek is. A hivatalos házakat keresték fel. Kicsit mulatoztak, tréfálkoztak, egyikük hamuzott, bekente a lányokat, menyecskéket. Kolbászt, szalonnát, három-négy tojást kaptak egy-egy helyen. A lakodalmas házhoz visszatérve a szakácsnék megaprogatták, megsütötték nekik a zsákmányt és azt savanyúkáposztával ették. Az 1940-es évek elején tartották az utolsó tikverőzést. Magyaralmáson szintén intenzíven gyakorolták a szokást. Hajnal felé oszladozni kezdett a násznép, s mikor már alig maradtak, fogta magát néhány legény, elindultak a faluba. Bekopogtak azokhoz a házakhoz, ahonnét valaki ott volt a lakodalomban. Tojást kértek. Ahol nem kaptak, bekenték a ház falát korommal. (Nagy, 1975. 3.) A tyúkverőt - mint fentebb láttuk - mind Sárkeresztesen, mind Magyaralmáson megemlítették a lakodalmi versekben is. Iszkaszentgyörgyön a tikverőzés egyúttal a lakodalom szereplőinek parodizálása volt. Egy vállalkozó, mókás legény szakadt női ruhába újasszonynak, menyecskének öltözött be. Társa a vőlegényt alakította, míg a többi résztvevő - sokszor csak néhány legény - a násznépet. A meghívott házakhoz mentek be, hol „a lakodalomban tönkrement lakodalmas ház segítségét" kérték. A kikönyörgött tojást, sonkát, szalonnát karkosarukba rakták, ezalatt a többiek az ólban, „elverve a tikot a fészekrű" tojás után kutattak. Máskor alkudoztak, követelőztek vagy loptak a konyhából, a kászliból. A lakodalmas házhoz visszatérve, amit kaptak megsütötték, felverték az alvó cigányt és mulattak tovább. A szokás itt is az 1940-es években halt el. Csókakőn a lakodalom másnapjának reggelén - délelőttjén szintén mentek azokhoz a házakhoz, ahonnét vendég érkezett. Ott ettek-ittak. Ezt nevezték tikverőzésnek. Azután kimentek a szőlőhegyre, majd délre vissza a lakodalmas házhoz és ami maradt, megették. Közben beszélgettek, énekeltek. Voltak azután, kik még a második nap délutánján sem aludtak, bolyongtak a faluban. Fehérvárcsurgón a századfordulón így örökítették meg az eseményt: „Másnap reggel jön azután tik (tyúk) verő - azaz a fiatalság a vőfényekhez szegődik és velük együtt járják a falut, bemennek minden házhoz, aki csak hivatalos volt a lakziba és ott kapnak: szalonnát, kolbászt, pénzt, stb. és ezt egy háznál megkészítik, s újra lakmároznak - duhajkodnak". (Varga, é. n. 7.) Gyűjtésünk szerint a század első felében reggel nyolc óra tájban a vőfények egy pár legénnyel, fiatalemberrel tarisznyát akasztottak a nyakukba, tótkosarat vettek a karjukra és zeneszóval elindultak a hivatalos házakhoz, különösen a lányosakhoz. Volt amikor megvendégelték őket, pálinkával, borral, étellel kínálták, közben persze alkalom nyílott a tréfálkozásra. Máshol vagy máskor a hazaiak figyelmét elterelve a fészekből tojást, a kéményből kolbászt, szalonnát csentek. Délután a szőlőhegyen a násznagy vagy a vőfény pincéjében borozgatás közben ezt fogyasztották el. A fehérvárcsurgói (és a 466