Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

lag és egyéb tekintetben is a lakodalmi lóalakoskodással megegyezett a szamár-alakoskodás. Fehérvárcsurgón két egymásnak háttal álló, derekuknál fogva összekötött és előrehajló, lepedővel letakart legény alkotta a szamarat. Hátukra egy fiatalabb legény ült, akit mint nehéz terhet igyekeztek ledobni. Hányták-vetették magukat, szórakoztatva a násznépet. Végezetül kötelüket eloldották, így a fönt ülő legény - a nézők derültségére - a földre pottyant. A lóval (szamárral) kapcsolatos dramatikus néphagyomány Erdélytől az Alföldön keresztül a Dunántúlig szinte az egész magyar nyelvterületen megtalálható volt. A játék egy ismert típusaként a lovat alakító két legény pokróc vagy lepedő alá rejtőzött. A ló fejét botra tett cserépfazékkal, farkát szőrrel, ronggyal imitálták. A szokáscselekmény lényege az volt, hogy a lovas megpróbálta az állatot a jelenlévőknek jó pénzért eladni. Mivel megegyezni senkivel nem tudott, fejbeütötte, megölte lovát, szétverte a cserépfazekat. A fehérvárcsurgói játék mindehhez képest úgy formai, mint tartalmi tekintetben csökevényes, korábban nyilván teljesebb lehetett. A lóalakoskodásnak az európai néphagyományban számos variánsa ismeretes, de a magyar hagyományban is ősi gyökerű, táplálója a hajdani lókultusz volt. (Újváry, 1972-74.280.333.). Hajnali szokások A mulatság, a tánc hajnalig, reggelig tartott. A férfias helytálláshoz hozzátartozott, hogy a meghívottak a lakodalom végéig bírják erővel. Iszkaszentgyörgyön a korábban, „az időnap előtt" hazaszökött férfiakért a még talponlévők elmentek. Felzörgették, ágyukból kicibálták, felöltöztetek őket, azután vállukra, nyakukra rakva az öregláncot, mint rabokat kísérték vissza valamennyit a lakodalomba (láncozás). Magyaralmáson a vőfény ment azért a férfiemberért, aki nem bírta hajnalig, és elillant. Vitte magával a hosszüáncot, az álmos vendég lábához kötötte, rabláncra fűzte, úgy vezette őt vissza. A megszégyenítés („hogy nem bírta reggelig a mulatságot") növelésére zajt csaptak körülötte, összeverték a fazékfödőket, a kemencetévőket. A megkötözött személyek, a rab szerepét játszó férfiak nem ismeretlenek a lakodalmi szokások alakjai között. Főleg a keleti palócság körében élt a rabvágás elnevezésű dramatikus lakodalmi játék, ahol a kerékkötöző lánccal felfűzött rabokat kivégzésre vitték. A rab egyébként is Európa-szerte a népi színjátszás gyakran megjelenített figurája. A magyarság északi területein a lakodalom másnapjának reggelén a lakodalmas ház udvarán vagy a falu utcáján, központi terén könnyen gyúló anyagból tüzet raktak. A násznép ezt énekelve, körtánccal vagy csárdással körültáncolta (hajnaltuztánc). Némelykor a menyasszony nem vett részt benne, máskor viszont egyedül vagy a vőfényekkel átugrotta (menyasszonyporkolás). Példáját követhette a násznép. AT hajnali tüzet a Felföld több mint 200 településének lakossága ismerte - főleg az egykori Heves és Borsod, kevésbé Nógrád és Gömör megye népe. A hajnali tűz meggyújtása kereszténység előtti eredetű, célja a bajelhárítás, elsősorban a menyecske óvása a rontástól. A Móri-völgyben Magyaralmáson 1920 körül a násznép az utcán még tüzet rakott, kijöttek a zenészek, akik muzsikájára a lányokat a máglya körül megtáncoltat-465