Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Az itt jelenlévő tisztes vendégekkel ! " A mutatós süteményt rövidesen fel is vágták, de előtte még a vőfény ver sőt, táncba hívta a násznépet. „Engedelmet kérünk tisztelt vendégeink, Álljanak az útból egy kicsit félre mind! íme, itt áll előttünk az ékes menyasszony, Hogy menyecske fejjel először mulasson, Minden vendégnek egy nótát juttasson, Majd az ajándékból új cipőt varrasson. Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát, De le ne tiporják a cipője sarkát, Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták, Azután tömjék meg százassal a markát! Az asztal közepén áll két üres tányér, Én kezdem a táncot, a többi még ráér! Addig menjenek haza tizesért, százasért, Te meg cigány, húzd rá az új házaspárért!" A költemény illetve változatai nemcsak vidékünkön, hanem országosan elterjedtek. Valószínűleg újabb eredetű, mivel a 19. század közepéig a vófénykönyvekben nem szerepelt. Zámolyon az átöltözött új asszony a keresztanyja által sütött egy vagy két tortával és egy üveg borral köszöntötte fel a násznagyokat. Ezután az első vőfény a násznagyoktól előbb a kisebbik, majd a nagyobbik nyoszolyót, végül a menyasszonyt kérte ki: „Kérjük alázatosan násznagy uraimékat, Hogyha kieresztenék kisebbik (nagyobbik) nyoszolyónkat!" „...a mi menyasszonyunkat!" A nyoszolyókkal rögvest táncolhatott, de a menyasszony kikérése nem ment könnyen. A násznagyok a rovásukra elkövetett tréfákért visszavágtak. Teljesíthetetlennek tűnő feltételt szabtak: „Hozd be az eget csillagostul!" (A vőfény erre rosta alatt égő gyertyát hozott.) Vagy beugratós kérdést tettek fel: „Mondd meg, hogy milyen mély a tenger?" (A válasz: Egy kőhajításnyi.) A próbák során túljutva táncolhatott a menyasszonnyal, azután követhették a násznép tagjai. Az utoljára maradó vőlegény a vendégek közül kiperdült menyasszonyával, úgy távoztak. Közben azonban el kellett viselnie, hogy a vendégek tréfásan, összefonott zsebkendővel üssék a hátát. Ám ha a menyasszonyt valamely ügyesebb vőfény ellopta, akkor komoly váltságdíjat kellett fizetni érte. (Demeter, 1973. 12. 13.) Magyaralmáson szintén a meny asszony tánchoz kapcsolódott a kikérés, s az említettekhez hasonló akadályokat kellett leküzdeni. A magyar paraszti lakodalmakban a kontyolás után az újdonsült menyecskét sokfele férjével együtt be szokták mutatni. A vőlegény kötelessége volt ilyenkor a násznép borral kínálása. Az együttivás a házasemberek közösségébe fogadást jelképezte. A szokás egyik változatát Csókakőn is gyakorolták. A felkontyolt új menyecske az első vőfély verse után köszöntötte be magát: „Istennek jóvoltából letettem a pártát, Mivel most már megtaláltam az életem párját, Most léptem a lányok sorából az asszonyok sorába, Bort töltök a násznagy uraim poharába. 458