Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Kitűnő bor, mert hát új bor. Minden csöppecske Hevít is, tüzesít is, Mint a fiatal menyecske. Töltsék tele poharukat, Azt nyújtsák át nékem, Hogy igyak én is, igyék velem az én férjem is!" Az ital felhajtása után, ha a menyasszonynak volt testvére, áldó és figyelmeztető szavakkal ő szólt a fiatalasszonyhoz és férjéhez. A tánc ezután kezdődött. Mikor a vőfély kiáltására („Eladó a menyasszony!... Először!... Másodszor!... Senki többet?... Harmadszor!") már nem akadt táncolni szándékozó, sorra kerülhetett a vőlegény. A vőfélyek kérésére nagy keservesen őt is kiadták az asztaltól, eljárhatta ő is táncát. Bár a vőfélyek az ajtót árgus szemmel vigyázták, menyasszonyával végül csak sikerült kiszöknie. (Horváth, 1967. 17. 18.) Csákberényben a század elején a menyasszonytánc végeztével a vőlegény jóbarátja kísérte ki a szobából a fiatalaszszonyt. A vőlegény csak utána ment ki. (Sárkány, 1966.) Népünknél ünnepélyes, szertartásos esmény volt a lakodalmi kalács elfogyasztása. A jelképes értelemmel is bíró süteménynek számos formája, elnevezése alakult ki, melyek közül néhányat már érintettünk. Egyes vidékeken impozáns méretú, nagy anyagi ráfordítást igénylő lakodalmi kalácsot készítettek, melyből a násznép minden tagja részesült.Több tájegységben a kalács ünnepélyes felvágására a menyasszonytánc alatt vagy után került sor. A palócoknál a táncot követően a menyasszony kalácsot, a vőlegény pálinkát szokott kínálni. (Bakó, 1987. 217.) A Móri-völgyben és a Zámolyimedencében a menyasszonytánc előtt behozott kuglóf is a lakodalom csemegéi, illetve közösségi elfogyasztása révén jelképes ételei közé tartozott. Helyét a torta idővel ugyanúgy átvette, ahogy mára fokozatosan kiszorította szinte az összes kalácsféleséget. Amenyasszonyi torta ünnepélyes, kivételes jellege azáltal is megmutatkozott, hogy eleinte a lakodalom egyetlen ilyen süteménye volt. A torta terjedésében a város, a polgári ízlés térhódítása, a helybéli értelmiség egyaránt szerepet kapott. Iszkaszentgyörgyön 1945 előtt a meghívott papné, jegyzőné és tanítóné vitt tortát, melyek közül egyikkel szokott beköszönteni a menyasszony. Az elhalással, a meny asszonyfektetéssel hozható összefüggésbe, azt mintegy bevezette a gyertyástánc. A 17. században Íródott Magyar Simplicissimus szerzője Kassán az ottani magyar mennyegzőben látta, a gyertyástáncok körébe tartozó fáklyástáncot: „Ha a menyasszony-fektetésre kerül a sor, különös táncba kezdenek. A násznagy fogja a menyasszonyt és szablyát köt a derekára, két ifjú legény hasonlóképp felövezett szablyával, kezükben fáklyát tartva a menyasszony előtt táncol; mögötte táncra állnak fel a nyoszolyólányok és más barátnői, akik kíséretébe szegődnek. A menyasszony elbúcsúzik, mégpedig többnyire sírva, szüleitől és legközelebbi atyafiaitól, aztán folyvást táncolva észrevétlenül kiperdülnek a szobából és a násznagyhoz vezetik. Közben mindaddig muzsikálják a nótát és járják ezt a táncot, amíg a menyasszonykísérők vissza nem érkeznek. A násznagy a menyasszony pártáját és koszorúját kivont kardjára tűzve hozza, a másik kezén egy nyoszolyókisasszonyt vezet. A fáklyások előtte, a többiek utána táncolnak be a szobába. Még néhány fordulót eljárnak s azzal vége van ennek a táncnak." (Speer, 1956. 166, 167.) Apor Péter nyomán a 18. század elejéről a gyertyástánc szövétnekes táncként ismert: hat forgós ifjú egy-egy nagy égő szövétneket tartott a tánc alatt kezében. Ők adták a 459