Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Egy pohár bort tőlem, Ha nem sajnálnátok! Amelyiktek hozzám Olyan szíves lenne, Jövő farsanban A feleségem lenne!" (Fehérvárcsurgó - Hadházy, 1967. 33.) A felé nyújtott poharat így köszönte : „Tisztelem a háznak minden szép vendégét, Főképpen tisztelem a lányok seregét! Csókolom közülük azt a virágszálat, Ki nekem kínálja a tele poharát!" (Fehérvárcsurgó) Területünkön széles körben, általában 1945-ig élt a cukros bor küldésének szokása. Legénytől, leánytól egyaránt kiindulhatott ez a fiatalokhoz illő szórakozás. Egy pohár borba cukrot szórtak, rá kistányért borítottak, majd megfordították, hogy a tányéron a tele pohár szájával lefele állt. A vőféllyel elküldték vagy kézről-kézre adták az ellenkező nemű címzettnek. Ha ő vonzalmat érzett a feladó iránt, elfogyasztotta. Ellenkező esetben visszaküldte vagy sózott bort küldött helyette. Egymás megtréfálására minden előzmény nélkül is szoktak sózott bort küldeni. Mikor a vőfélynek valamelyik lány cukros bort küldött, verssel illett válaszolnia. Magyaralmáson némi pajzánsággal így felelt: „Pici piros almának gömbölyű alakja, Koszorúsleányunk borát nekem adta. Azt is azért adta, hogy éjszaka A dolgát velem megossza!" A magyar néphagyományban a kakashoz külön hit fűződik. A kakas lakodalmi szerepére szépszámú adat utal. Újváry Zoltán a kultuszával foglalkozó tanulmányában (1980. 209-224.) több, számunkra figyelemreméltó szokást idézett. A baranyai lakodalmakban a vőlegény illetve képviselői a menyasszonyos házhoz élő kakast tereltek illetőleg a menyasszonyért kakast adtak. Nógrád megyében a vőlegény a menyasszonynak egy feldíszített kakast, ez viszonzásul egy tyúkot adott. Másutt a násznép sütött kakast fogyasztott. így a Huny ad megyei Erdőhátságon (Erdély) a lakodalom befejezésekor egy sült kakast tálaltak, szájában virággal. Az aranyosszéki (Erdély) lakodalom egyik, szexuális szimbóluma volt. Csókakőn egy kokast egészben megfőztek, majd pirosra megsütötték.Tányérra vagy tálra rakták, csőrébe sárgarépát tettek, rozmaringgal, aszparágusszal feldíszítették. A vőfély vacsorakor vers kíséretében a menyasszony és a vőlegény elé rakta. „Behoztam a kakast egész tarajával, Nem cicerél többet a szomszéd tyúkjával. Szegény állat nekiment a késnek, Kedves vendégeim jó étvággyal egyenek!" Később felvágták és a násznép fogyasztotta el. Magyaralmáson egy kakast a darabjaiból állítottak össze, úgy tálalták. A vőfély versben mondta el, hogy a vérmes állat büntetésből jutott erre a sorsra, mert a fiataljércéket egész nap kergette. Egy-egy falu közösségének a lakodalomba nem hivatalos része mindig is nagy érdeklődést mutatott az események iránt. A különböző irányú vonulást az utcára 452