Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

helyet, de a továbbiakban már nemenként nem különültek el. Inkább a kor lett a rendező: az ifjú pár közelében a lányok, legények, fiatal házasok vegyesen ültek, míg az idősebbek az asztal végére kerültek. Máskor az asztal közepétől az érkezés sorrendjében helyezkedtek el. Vacsora előtt - melyre néha sokat kellett várni - az éhes vendégsereg szórakoztatására, a türelmetlenség csökkentésére a vőfélyek egymást váltva rövidebb-hosszabb tréfás verset mondtak, legtöbbször azt közölve, hogy semmi jót, semmi kézzelfoghatót ne várjanak. „Szerencsés jó estét adjon az Úristen! Azt gondoltam én már, hogy senki sincs itten. Ha én tudtam volna, hogy várakoznak itt, Megmondtam volna, hogy főzzenek valamit!" (Bodajk, Sárkeresztes, Fehérvárcsurgó) „A gazdánkat tegnap este nagy baj érte, Mert kilencz betyár a házát körülvette. A húsukat mind ellopták, S így a vendégeinket éhen hagyták. Most már a gazdánknak nincs mit tennie, A vendégeket mind el kell künnie. Kedves vendégeim addig már várjanak Míg a szakácsnak valamit összefőznek, kavarnak, Azért hát jó várakodással legyenek Addig is jó étvággyal egyenek!" (Csókakő - Balázsik 1930-31. 27.) A vendégek szórakoztatását azután képtelen vagy elrettentő fogások, ételek sorolásával folyatták. Ilyen tartalmú, de még prózai szövegek már a 18. század végén feltűntek, tehát a verses formák később keletkeztek. (Bakó, 1987. 167.) Fehérvárcsurgóról származik az a szórakoztató vers, melynek szövege egyébként országosan elterjedt: „Készülnek az étkek, Süt főz a szakácsné. Jól tud mindeneket, Jobban mint a papné. A jó ételeket tudja kavargatni, De boroskancsót is tud ám hajtogatni. Az első tál étel lesz patkánynyerítés, Utána következik a kemencenyögés, Csirketurbékolás meg borjúköhögés, Végre elérkezik a spékelt kocsizörgés. Egy öreg sündisznó leszen bepácolva, Egy beteges bolha leszen nyársra húzva, Sült pecsenye helyett egy tarisznya fóka, Háromszáz esztendős kirántott vén gólya. Káposztás hús leszen hasaszalonnával, Kifőtt pulykának a combja rizskásával. Ez a magyaroknak híres eledelük, Ha ide felhozom, jóízűen megesszük!" 442