Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

(Varga é. n. 3.) A vacsora megkezdése előtt reformátusoknál áldást mondtak, e katolikus közösségekben pedig a vőfély imára szólított. „Látva látom önöket e háznál Melyet megáldott az Isten. Úgymint asztalokkal, tényérokkal, kanalakkal, Villákkal, késekkel, és sok szép nevezetes vendégekkel. Úgy mint rózsaszínű menyecskékkel, Bársony színű öregekkel, És sok tökfejű gyerekkel. Kedves vendégsereg mielőtt étkeznénk, Emeljük imára kezünket! Dicsérjük a Jézus nevét!" (Csókakő - Szekeres, 1966. 3.). Az ételek felszolgálását az országosan elterjedt szokásnak megfelelően a vőfélyek végezték - fehér, monogramos kötényben. Egyikük minden étel előtt nádpálcával kopogtatva csendet kért, majd az adott étket dicsérő verset mondott. Szavai befejeztével vőfélytársai és a fiatalabb szakácsnők nagy kínálgatás közepette az asztalra helyezték a tálakat. A versmondásban mindegyik vőfély sorra került, és az ő feladatuk volt a tálak elvitele is. A múlt század végi leírás megerősíti a felszolgálásról elmondottakat, továbbá körvonalazza a megyebeli lakodalmak étrendjét: „Alakodalmi vacsoránál a felszolgálás hagyományos módon történik és az általánosan szokásos fogások meghatározott sorban követik egymást. Húsleves, marhahús tormával, káposzta főtt disznóhússal vagy rántott disznóhússal, azután sült baromfi, rétes és sütemény ebben a sorrendben úgymond elmaradhatatlanok. Az ételeket a vőfélyek szolgálják fel, akik minden ételnél egy alkalmi verset mondanak, amelyekre a násznagyok válaszolni szoktak." (Wekerle, 1896. 107.)Területünk lakodalmi ételei alig tértek el ettől. Az ajándékvitelnél utaltunk rá, hogy a múlt század második felében a vacsora jórészt a füstölt húsféleségekből került ki. A századfordulótól a hagyományos étrend már élesebben kirajzolódik. A vacsora első étke mindenütt a tyúkhúsleves, a tikhusieves volt, metélt tésztával. „Itt van az első tál étel, uraim behoztam. Hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam. Szakácsné asszonyunk komolyan meghagyta, Ha telién visszaviszem, a fejemhez dobja. Ezért örülök, ha tálat viszünk ki üresen, Mert akkor a vendég nem marad éhesen. Most pedig az asztalnál kérünk egy kis tért, Mert vendégeink számára a leves ideért. Ezért szaporán vegyék el tőlem, Mert már nagyon égeti a kezem!" * (Sárkeresztes) A főtt tikhust paradicsommártással, ritkábban tormával ették. A húsleves és a főtt hús alapjául esetenként szarvasmarha is szolgálhatott. „Itt van a marhahús jóféle mártással, Jobb ez, mint a hering a vöröshagymával. 443