Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Adjon az Isten nektek is egy hű szívet, Ki megérti hű szerelmeteket. Kedves alsó- felső szomszédok, rokonok, ismerősök, Bocsánatot kérek tőletek, Ha valamivel megbántottalak benneteket! Induljunk tehát a Szentháromság nevében Vezéreljen minket az Isten boldogságban! Már e szavakkal beszédemnek vége Dicsértessék az Úr Jézus neve!" Abúcsúztató vőlegényversek különböző variánsait a családi sajátosságoknak megfelelően lehetett alkalmazni, illetve a talpraesett vőfény eszerint egészítette ki vagy hagyott el belőle. A vers közben vagy végeztével a menyasszony sírva csókolta sorra szeretteit, s úgy búcsúzott tőlük, mintha soha többet nem látnák egymást. Az elválás még fájdalmasabb volt a régi időkben, mikor sok fiatalt akaratuk ellenére kényszerítettek össze, mikor a menyasszony okkal félt az új családban reá váró nehézségektől. A búcsúzás azonban ilyetén tragikus jellegéből idővel fokozatosan veszített. Korábban is említettük, hogy a vőlegény násznépe a menyasszonyi háznál gyakran mint útonjáró sereg szólt magáról. Sárkeresztesen a vőfény ennek szellemében köszönt el a menyasszonyos háztól, az ottani vendégektől: „Köszönjük uraim szállásadásukat, Hogy minket befogadtak, mint útonjárókat! Közölvén mivelünk sok rendbeli jókat, Az Isten fizesse meg Önöknek azokat! Most mi elmegyünk az utunkon rendesen, Menyasszonyunk is jön velünk csendesen. Szerencsés jóéjszakát adjon a jó Isten!" A menyasszony új otthonában A násznép a szülői háztól a búcsúzást kifejező, illetve az új helyre beköszöntő dalokkal, zeneszóval késérte a menyasszont. Az új asszonynak férje házába kerülését, ottani befogadását komoly szertartás, több mágikus eljárás övezte. A szokáscselekvések száma egykor - az országos gyakorlattal megegyezően - nyilván több lehetett, mint századunkban. Maga a befogadási ritus két szakaszból állt: először a vőfény (régebben a násznagy) beköszöntötte a menyasszonyt, majd a menyasszony maga is beköszöntő verset mondott. Mindezt megelőzően vagy a kettő között bajelhárító, illetve ügyességpróbáló cselekményekre került sor. Csákberényben a századfordulón már az udvaron elfektetett söprűt raktak a menyasszony útjába. Ha kikerülte, úgy vélték, nem lesz jó gazdaasszony. Ha felvette és elhajította, ügyes asszony vált belőle. (Sárkány, 1966.) Iszkaszentgyörgyön mielőtt a házba lépett, akkor ejtette lába elé a szakácsné a seprűt. A menyasszony gyorsan lehajolt érte és a falhoz támasztotta. Ha átlépte a próbaként eléje tett tárgyat, lusta asszonnyá vált. (Németh, 1978.96.) Fehérvárcsurgón a vőfény beköszöntője után a menyasszonynak be kellett tekintenie a konyhába, és az ott keresztben fekvő seprűt az ajtó mögé tennie. (Hadházy, 1967.27.) Mohán a menyasszony a násznagy beköszöntőjét követően vette fel 439