Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

a konyhaajtó-küszöbről a seprűt, nehogy lusta asszony legyen. Sárkeresztesen ugyanezen okból az ügyes menyasszony a konyha köszöbjére tett seprűt nem lépte át, hanem kidobta az udvarra. A seprű alkalmazása, a lakodalmi szokáskörbe kerülése nem véletlen. A népi hitvilág szerint rontás elhárítására alkalmas, mágikus eszköz. Használatbavétele, különösen meghatározott helyre állítása nemcsak az említett varázslást, hanem az ártó lények távoltartását is szolgálhatta. Az emberi élet egyes fordulóin és a naptári ünnepekhez kapcsolódóan gyakran kapott szerepet a tisztító, gyógyító, termékenység-varázsló erejűnek tartott víz. Jelentőséggel bírt a vizsgált területek lakodalmi szokásai közt is. Csákberényben a századfordulón a menyasszonyt férje házának küszöbén egy vödör viz várta. Azt tartották, ha felrúgja, jó asszony válik belőle, ellenkező esetben nem. (Sárkány, 1966.) A magyar nyelvterületen sokfelé állítottak ilyenkor az udvar közepére egy vödör vizet, és annak a menyasszony általi felrúgásához különböző jóslatokat fűztek. A szorosabb értelemben vett befogadási ritus során a vőfény a násznép élén belépett a házba, beköszöntött, majd az ipának, napának (apósnak, anyósnak) átadta a menyasszonyt. Bodajkon rövid verset mondtak. „Nagy fáradozásunk nem esett hiába, Mert egy drága kincset hoztunk e hajlékba, íme a menyasszony velünk megérkezett, Tessék örömszülők, fogjanak vele kezet." Vagy egy másikat: „Adjon Isten tisztelt háznép, jó estét! Meghoztuk már a régen várt menyecskét. Örömüknek mi is részese leszünk, És ezen szép mulatságban részt veszünk." (Lukács 1978,7,9.) A félreálló vőfény helyét a menyasszony vette át és beköszöntő versével üdvözölte az ajtón belül álló háziakat. „Szerencsés jóestét adjon az Úristen! Bátorsággal jöttem én ide el, Vőlegényem hű szerelme kísért engem el. Nem úgy jöttem, mint a vándormadár, -Amely ősszel vagy tavasszal mindig más tájra száll, Hanem jöttem örök időkre, Férjem és szülei gondviselésére. Fogadjanak be hát, mint házi családjukat, És szeressenek úgy, mint saját leányukat. Az Isten áldja meg édes mindnyájukat." (Sárkeresztes) Az örömszülők menyüket csókkal üdvözölték, a zenekar tust húzott. Több helyen a menyasszony férje kezét megfogva lépett a házba. Mindenütt követte őket a násznép. A vacsora Az új pár megérkezésére a vőlegényes háznál valamennyi asztalt megterítették, kezdődhetett a lakodalmi vacsora. Ezt méltán tartották a paraszti vendéglátás 440