Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Ezt követően tették le a vőfélyek az üvegeket a kalácsokkal, közölve a kiadó násznaggyal, hogy mindezt a kérő násznagy küldi és fogyassza egészséggel. A köszönet, a hellyelkínálás, a letelepedés után a násznagy a bort megkóstolta, a kulcsost megtörte. A másik üveget közben az egyik szakácsné csente el kalácsostul, de ezt nem illett észrevenni. A vőfélyek és a násznagyok rövid borozgatása alatt a két üveget megtöltötték a menyasszony borából és nyakán a kulcsossal az asztalra tették. Erre a jelre a vőfélyek felálltak és immárom az új borral a kezükben mondtak köszönetet. „Megköszönjük szépen ezt a szívességet, Nyerjenek helyette áldást, békességet! Az Isten áldja meg, ajánljuk magunkat, Rossz néven ne vegyék hú szolgálatunkat!" A két vőfély a jegyzőhöz, majd a paphoz indult. Mindegyiküknél verssel szólt. „Jegyző úr, engedelmet kérünk, Midőn lakásába mostan betérünk! Mennyegző lesz máma János bátyáméknál, A násznép ottan máris készen áll. Kérjük jegyző urat, hogyha megérkezünk, Törvény szerint itt jegyet köthessünk!" „Tiszteletre méltó Tisztelendő urunk, Minket, vőfélyeket elküldött násznagyunk. Kedves vőlegényünk és hív menyasszonyunk, Kinek a nevében most ide járulunk. Tisztelendő urunk arra kérjük, Tessék meghatározni azon időket, Azon órákat mondja meg nékünk, A hitet tevésre mikor is jöhetünk!" Mindegyik helyen egy-egy üveget hagytak, s kívánták, hogy fogyasszák egészséggel. A pap válaszában „bármikor" időpontot adott, igaz tudta, hogy a násznép rövidesen megjelenik. Apaptól a vőlegényes házhoz visszatérve a násznaggyal közölték a hírt: „Szószóló násznagy úr! íme megérkeztünk, Tisztelendő úrtól azt a választ nyertük, Hogy még az ifjú pár így bízik egymásban, Hát bátran jöhetnek az Isten házába!" A vőlegény házától a lányos házig A vőfélyek megérkeztével kezdődött a szerveződés az esküvőre vonuláshoz, kezdett kialakulni a lakodalmi menet. A szülői háztól a vőlegényt verssel búcsúztatták el, még akkor is, ha az új pár a jövőben itt lakott. A legénykor ezzel lezárult, más lett a viszony a szülőkhöz, a testvérekhez, a barátokhoz. Csókakőn a már nekilendült nótázást a vőfély szakította félbe. Botjával az ajtófélfán kopogott, az ennek nyomán támadt csendben a vőlegény nevében szólhatott. „A vőlegény helyett emelem szómat Hagyjátok el kissé nótázástokat. 422