Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Ne zengjetek, mert szívemnek érzése Nagyobb, mint a hegedű zengése. Kedves legény társaim, ifjú barátaim, . $ Kikkel töltöttem, számláltam napj aim ! Szívemből köszönöm jóvoltaitokat, köszönöm barátságotokat. Látjátok: könny pereg mindkét szememből. Szeretlek titeket szívemből, De ha égi Atyámnak rám száll az áldása, Beteljesedik szívem kívánsága. Drága menyasszonyom, édes hitvestársam Lesz máma örömöm, minden boldogságom. De azért titeket sem foglak elfeledni, Mint jó barátaim a sírig szeretni. Örvendezzetek hát a jelen mennyegzőn, Hogy kívánságaim teljesüljenek! Dicsérjük a Jézus nevét!" (Horváth, 1987. 2-3) A násznéphez a másik vőfény szólt, melyre azok felkerekedtek, kifele indultak, soraikat rendezték. A legelterjedtebb vers - mely, akár a népdalok, a kedvest virágként személyesíti meg, a menyasszonyt gyöngyvirágnak nevezi - így hangzott a vőfény szájából: „Tisztelt vendégeink Isten szent nevében Induljunk el innen csendes békességben! Vőlegény urunknak keressük fel párját, Az ő drága kincsét, ékes menyasszonyát! Szerezzünk ma neki örömet, boldogságot Hozzunk a keblére egy szép gyöngyvirágot. Először majd az Isten hajlékába visszük, Hol szent áldás után boldog leend, hisszük. Induljunk el tehát az Isten nevében, A szép menyasszonyért a legnagyobb rendben!" Alany kikérésére a legény tehát nem egyedül, hanem teljes vendégseregével kelt útra. A násznagy indította a menetet, melynek élén a két vőfény haladt. A kísérő zenekar muzsikája mellett végigdalolták az utat. A menyasszonyos házhoz megérkezve a vőfény a konyhaajtóban mondta el a beköszöntőt, ő kérte be a násznépet, melynek tagjai addig az udvaron várakoztak. „Jó reggelt kívánok! Mind közönségesen! íme megérkeztünk, mint illik rendesen. Nem azért, hogy hozzunk, hanem inkább vigyünk, Azért irányoztuk most ide lépésünk. Jöttünk pedig ide vőlegény szavára, Aki a menyasszony nélkül igen árva. És szerető szíve már nehezen várja, Hogy véle lehessen jövendő párja. Hogy az eskü szavát, mint illik letegye, És szent egyházunk áldását is vegye. Tehát szépen kérjük az édes szülőket, 423