Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

énekszóval fordultak be az udvarokba. A vőfénybottal bekopogtattak, köszöntek, majd verset mondtak. A hívogató szöveg falvanként részben eltért, részben megegyezett. Avers milyensége - itt is és a későbbiekben is - függött a vőfény képességeitől. A régebbi versek rövidebbek, lényegretörőbbek, sokszor patetikus stílusúak voltak. „Jó estét kívánok ezen ház urának, Úgyszintén az igen tisztelt asszonyának! Patonai András vőlegényünk küldött, Ha megérjük a ránk jövő csütörtököt, Jöjjenek el hozzánk egy kis vacsorára, Kis Sárával tartandó lakodalmára! Ez szíves kérésünk, hát meg ne vessenek, És hogyha megérjük - minden eljöjjenek!" (Fehérvárcsurgó-Varga, é. n. 2.). Az újabb szövegek - a falusi értelmiség termékei - terjengősebbek, szószaporítóak. így a magyaralmási katolikusoknál, mely vers variánsait Csókakőn és Fehérvárcsurgón szintén ismerték. „Kedves házigazda, bocsánatot kérek, Midőn e tisztességes hajlékba belépek! Jövetelem célját elmondom bőven, Egy szép mennyegző van nálunk készülőben, Melyre e családot általam hivatja Ami vőlegényünk, Major János és tisztességes atyja, Az esküvő napja jövő szombaton lészen, E ház népe legyen arra készen! Jöjjenek a templomba, azután a házhoz, Készítsék a talpukat néhány magyar tánchoz! Házigazdánk előveszi legfinomabb borát, Készíttet majd hozzá kitűnő vacsorát. Kérem e ház népét, senki el ne késsen, Addig is áldja meg magukat az Isten! Dicsértessék a Jézus Krisztus!" A két vőfély együttes megjelenése - akár hivatalos eljárásokban a két tanúé -bizonyságul szolgált. Az egyik csókakői meghívóban - melyben a prózát vers követte - utalás is történt minderre. Az első vőfély ekképpen szólt: „Alázatossággal lépünk be e hajlékba, hogy a ház urának, asszonyának tiszteletet tegyünk. Mi elküldött követek vagyunk, N. N. vőlegény és N. N menyasszony általunk üzeni, hogy legyenek szívesek eljönni szombaton délután négy órakor Pár tányér ételre, Pár pohár borra, És a mennyegzőre! E szó mondásom, Itt a pajtásom!" A második vőfély megerősítette társa mondókáját: „Én is azért járok, Mer bizonyságra vagyok." A család megköszönte a hívást és választ adott, hogy mennek-e. A jövevényeket pár percre leültették, egy pohár borral kínálták, amit illet elfogadni. Pedig a vőfényekre 413