Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

házasságba történő beleegyezést. A hitletétel kézfogás általi megpecsételését már a 13. században III. Miklós pápa egyenesen „magyar szokásnak" nevezte. (Györffy-Viski-Bátky, 1933-37.IV.192.) A 18. századi Erdélyben a nemes ifjú kézfogásra „az leányhoz ment, és mintha kézfogással az következendő házasságra kötelezték volna magokat, az legény szép gyengén az kézinek első ujjai végével megütötte az leányasszony keze ujjainak végit." (Apor, 1978.94.) Kecskeméten a 18. században jegyajándék nélkül lehetett házasság, de kézfogás nélkül nem. A komoly házasodási szándék legfőbb bizonyítéka a lány részéről a kéz adása, másfelől a kéz bevétele, elfogadása volt. (Szabó, 1956. 78-79.) A fiatalok kézfogása általában a násznagy felszólítása szerint történt. Az eljegyzés fontos alaki kellékeként a 19. század végéig élt a kézfogás, hogy azután átadja helyét a kendő vagy más tárgy cseréjének.(Tárkány Szűcs, 1981.328.) A századfordulón a fehérvárcsurgói eljegyzésen a kézfogás és a jegypénz átadása egymáshoz kapcsolódott (Varga, é.n. 1-2.): „Leánykérés után egy hétre van a kézfogó. Midőn asztalhoz leülnek, a vőlegény násznagya így szól a menyasszony násznagyához: Tisztelt Násznagy Uram emlékezzünk arra, Egybekelésünknek, hogy mi az alapja. Tisztelt vőlegényünk tisztelt menyasszonya Feleljen nekünk az én szavaimra! Most szól a vőlegény násznagya: Édes öcsém, édes húgom, Nektek most szívemből azt mondom, Fogjátok egymás jobb kezét, Ki-ki bírálja meg szívét! Egymást szeretjük - mondjátok, Aztán Isten áldása rátok! Ismét szól a vőlegény násznagya: Tisztelt vőlegényünk, tisztelt menyasszonyunk, A ti hüségteket ím meg kell látnunk. íme szép leányzó fogadd e jegy árát, Melyet vőlegényed én általam ád át! S most a menyasszony átveszi a jegypénzt. Szívből adja néked, fordítsd majd hasznodra, De csókot is ád a te ajakadra! Most a kiadó násznagy szól a menyasszony helyett: Köszönjük szívesen e szép ajándékot, Jósággal háláljuk meg a jó szándékot. Áldását az Isten árassza mireánk, A megelégedés szálljon le mihozzánk." A kézfogás mellett, majd századunk elejétől inkább anélkül jegyajándék járt, mely pénz, textília vagy ékszer lehetett. A jegyajándékot a felek rendszerint cserélték. A múlt század végén, századunk első harmadában leggyakrabban jegy kendőt adtak. Ajándékozása nemcsak egyirányú lehetett, nemcsak a lány nyújtotta a legénynek, hanem - igaz ritkábban - fordítva is történt. De majd mindig egyoldalúan, s nem kölcsönösen. A lányok részéről adott jegy rendszerint egy nagyobb méretű, a menyasszony által a szélén kivarrott, szalaggal díszített, sőt csipkés kendőből, a 404