Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

falubeli lányok ne kerüljenek ki a közösségből, idegen községbeli legényekkel ne kössenek házasságot. Az elv gyakorlati érvényesítői a falubeli legények voltak, kik a lakóhelyükre leányt nézni, udvarolni érkezőket megfenyegették, sőt, tettlegesen bántalmazták, igyekeztek távol tartani a helybéli lányoktól: megverték, elűzték őket, nem egyszer életükre törtek. A párválasztás egy meghatározott csoporton, a falun belül történő megkövetelése különösen akkor került előtérbe, ha a lánynak nemcsak más falubeli, hanem helyi legény is udvarolt vagy akart udvarolni. Konkrét példán keresztül jól szemléltethető a küzdelmet vívók magatartása. A mohai Listár Sándor (sz. 1899.) 1923. adventjének utolsó vasárnapján lóháton ment el Sukoróra leánt níznyi. Atemplomban megtetszett neki Heiter Anna (sz. 1905.), kivel aznap délután találkozott is. Átéli időszakban azután rendszeresen átjárt a Velencei-tó melletti faluba, udvarolni. Egyik alkalommal, mikor lovas szánkóval ment, Pákozdon - hol szerelmi ajándékul cukrot vásárolt - a kocsmáros figyelmeztette, hogy nemrég indultak el a rá várakozó sukoróiak. Nemsokára, a két falu közt, az országúton találkozott velük. Hárman voltak. Nagy kiabálások közepette a maguk szánjával keresztben elálltak az utat. Ketten rögvest leugrottak és egyértelmű szándékkal, fenyegető szavakkal az udvarló legény felé indultak. Az felkészülve a verekedésre, ledobta bundáját, és védekezésül rev orvért rántott. Néhányszor a levegőbe lőtt, így viszonylag gyorsan megszalasztotta ellenlábasait, kik közül egyik korábban udvarolt a lánynak. Az ellenérzés kifejezése nem ért véget: a mohai legénynek a későbbiekben is hol útját állták, hol kővel dobálták. Hiába izente meg a lány édesapja a helybéli legényeknek, hogy ne húzzanak ujjat a mohaiakkal, mert azokkal nem lehet tréfálni. A hoppon maradt sukorói legény egy ideig még azzal fenyegetődzött, ha a lány mással megy esküvőre, agyonlövi, de a lebonyolított háztájnéző után a farsangban a mohai legény és a sukorói lány mégis megtartotta a lakodalmat. Háztájnéző A háztájnéző vagy háztájníző, a nyelvterület más részein - újabban vizsgált tájegységeinkben is - háztűznéző néven ismeretes. Ez a cselekmény azonban falvainkban közel sem számított általánosnak, hiszen községen belüli összeházasodásnál az érintettek lényegében ismerték egymás személyes és anyagi viszonyait. Az idegenből nősülő legény a leánynéző, majd az udvarlás során mérhette fel menyasszonya és családja körülményeit. A háztájnéző során a leány és hozzátartozói látogattak el a leendő vőlegény házához, hogy az ottani, különösen az anyagi viszonyokról meggyőződjenek. Rendszerint a leánykérés után, előre megbeszélt időpontban néztek körül a szülők a legény gazdaságában. Indulásukkor a kocsira a lányon kívül a násznagy és egy-két rokon is felült. A legényes háznál már várták őket. Sok helyen azonban addig be sem léptek a lakásba, míg nem tájékozódtak az udvarban, a gazdasági épületek és eszközök, valamint az állatok körül. Ha azután nem tetszett nekik a legény birtoka, bármilyen szívélyesen kínálták őket, nem fogadták el a megvendégelést. Másutt a lány és hozzátartozói a faluba megérkezve nem a legényes házhoz, hanem valamelyik jó ismerősükhöz mentek. Ott beszállásolták magukat, a lány átöltözött, majd átüzentek a jövendő vőlegény házába, hogy megérkeztek, s 399