Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
hogy jöjjön. Mikor átment keresztgyermekéhez, az jobbára meg is gyógyult, megfordút rajta a betegség. A csecsemőkorú gyermek ápolásával, testi nevelésével kapcsolatban a Mórivölgyben és a Zámolyi-medencében különféle hiedelmek, tilalmak éltek. Legáltalánosabb volt, hogy a gyermek körmét legelőször vagy amíg szopott, mások szerint egy éves koráig nem szabad ollóval levágni, csak foggal leharabdányi, lerágnyi. A zámolyiak és a fehérvárcsurgóiak szerint ugyanis ha levágták, lopós lett a gyerek. Ugyancsak széles körben ismert tilalom értelmében egy éves koráig a csecsemő nem nézhetett tükörbe. Acsákberényi hagyomány alapján, amíg foga nem nőtt, addig nem lehetett a tükörbe belemutatnyi. A zámolyiak magyarázatot is adtak: ha a kicsi egy éves kora előtt a tükörbe tekintett, nem nőtt ki, nagyon fájt vagy csorba lett a foga. A csókakőiek szerint ha a gyereknek tükröt mutattak mielőtt a foga kibújt, akkor ezután már nem is tudott neki kijönni, feltörte a nyavalya. (Gémes, 1960, 3.) Mohai vélekedés, hogy napnyugta után nem maradhatott kinn a szabadban a gyermek pelenkája, mert akkor sírós lett. Sárkeresztesen pedig amíg az első foga nem jött a csecsemőnek, addig nem vághatták le a haját. Amint fésülni lehetett - és nagyobb korában is - a kihullott, kifésült hajszálakat tilos volt eldobni, hanem a tűzre kellett vetni, hogy ne fájjon a gyerek feje. Szintén a testi nevelés körébe tartozott az a szabály, hogy a fogyasztott ételből a kisgyereknek juttatni kell. Sőréden e regulához kapcsolódva múlt századi történetet meséltek. „Édesapám úgy tanított: Te leányom, ha egy kisgyerekes asszony odamegy hozzád mikor esztek valamit, ha ekkorkát adsz neki, mint az ujjom hegye, de akkor is adja nekijje. Mer, aszongya, én emlékszek rá. Egy asszon ement a kislányává a testvérgyihő. Azok pogácsát ettek, asztán nem attak nekijje. Mikor hazamentek, a gyerek szörnyűségesen sírt, hogy adjál pogácsát! Rögtön nekiállt sütnyi az anyja, de mire megsütötte, meghasatt a szíve a kisleánnak. Aztán akárki idegyütt gyerekké, én attam neki." Komatál A gyermekágyas asszony és családja ellátásáról mintegy hétig, legfeljebb kettőig, a komaasszony, - ha több volt, valamennyien - továbbá a rokonság gondoskodott. A szülés utáni második-harmadik naptól, mikor az asszony állapota fizikailag valamelyest javult, s enni is jobban tudott, megérkeztek az első látogatók a komatállal, másnéven a komaétellel. Általában a komaasszonyoknak, azok közül is a legöregebbnek, aki keresztvíz alá fogja tartani a gyereket, illett legelőször komaételt vinni. Aztán jöhettek a többiek, majd a rokonok. Másutt, ritkábban, a közeli rokonok kezdték az ételvitelt. Itt semmiképpen nem törekedett az elsőségre az, aki arra számított, hogy majd komának fogják elhívni, az ilyen csak a felkérés után ment. Az érintettek általában beosztották egymás közt, hogy ki mikor vigye, mégis előfordult, hogy a gyerekágyas egy nap több komatálat is kapott. Reformátusoknál, hol több komaasszony volt, mindegyikük csak egyszer vitt komaételt. A katolikusoknál kevesebb koma lévén, más megoldáshoz folyamodtak: Fehérvárcsurgón mindegyik komaaszony három egymás utáni nap ment az étellel. A komatálat országszerte különböző, de célszerű teherhordó eszközben, szépen elhelyezve, díszes terítővel letakarva vitték. Fehérvárcsurgón lehajazott, fehér színű vesszőből font komaétel-vékát vittek fejen, vagy ha más elsegítette, fülénél fogva. 383
