Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)

Gyakoribb volt az ugyancsak pucútt vesszőbül fonyott kosár, a hosszúkás komakosár vagy karkosár, melyet a század első harmadában még fejen, később karon vittek. A komatálat - a súly, a távolság, az úti viszonyok, a külön elhelyezett sütemény miatt -hosszabb-rövidebb távon a családtagok segítették vinni. A komaétel általában ebédet jelentett, melyből az egész családot kitarthatták. Az alapanyagot a parasztgazdaság adta, elsősorban tyúk és aszalt gyümölcs formájában, amihez a kelttészta és a bor kapcsolódott. Mohán husievest, tikhust, kirántott húst, kalácsot, rétest, esetleg levesnek való aszatt szilvát, cseresznyét, továbbá egy üveg bort vagy pálinkát foglalt magába. Csákberényben tyúkot vágtak, amit pörkőttnek csináltak meg, rizsával körítették, gyümőcslevest, továbbá kuglófot, forgácsfánkot készítettek hozzá. Betegebb asszonynak becsinyátt leves, főtt hus, paradicsomszósz járt. Sárkeresztesen becsinált- vagy tyúkhúslevest, paprikást, kirántott húst, forgácsfánkot, bort tettek a kosárba. Már 1945 előtt vittek kávét vagy sört, hogy több legyen az asszony teje. Fehérvárcsurgón becsinált, tyúkhús- vagy gyümölcsleves, paprikáscsibe, főtt hús mártással, fánk, forgácsfánk, túrósrétes vagy kuglóf adta a véka tartalmát. Alulra a fazekakat tették, rá a húst, majd a süteményt. Itt szokásban volt, hogy a kiszaggatott forgácsfánkból hármat hegyével egymáshoz ragasztottak, tetejére lekvárt, arra pedig egy prominclicukrot tettek, úgy vitték. A forgácsfánkot egyébként több faluban a komatál legjellegzetesebb ételének tartották. Bodajkon a gyerekágyas asszonynak a látogatók tejeskávét kuglóffal, később zsemlyével vittek. A komaasszony borlevest és kalácsot. De a komatálat (tyúkhúsleves metélttel, főtt hús tej estormával, töltött tyúk, rétesek, bor) itt csak a keresztelő után egy héttel vitte a komaasszony. A komatál vitele ma is szokásban van. A változás a zámolyiak példáján keresztül szemléltethető. Itt régen is és az utóbbi években is tyúkot vágtak. Ezt korábban megfőzték, húslevesként, pörköltként vitték, ma pedig, mint pucolt baromfit. Egykor rétes, fánk, mostanság torta, sütemény tartozott még a komaételhez. Ha korábban nem fért bele a sütemény a kosárba, kikeményített, slingelt szélű nagy tálruhába tették, s azt sarkosan összefogva a kezükben vitték. A komaételt valamennyi faluban régebben takácsszőttessel, vékára való ruhával, szakajtóruhával, később gyári szalvétával takarták le. A komaételt hozó vendéget mindig leültették, már csak azért is, hogy ne vigye el a kisgyerek álmát, majd megkínálták. Ujabb keletű szokásnak tartják, hogy a vendég ilyenkor ajándékul a csecsemő feje alá pénzt csúsztatott. Keresztszülők A keresztelő egyházi szertartáson történő megjelenésre, a keresztvíz alá tartásra, az egyház által előírt fogadalomtételre, a szülés előtti megbeszélés alapján a keresztelést megelőzően néhány nappal vagy egy héttel szokták felkérni a kiválasztott házaspárt. A felkérést régebbi szokásként a bábaasszony, az I. világháború után mindinkább a férj végezte. A két házaspár - akár kölcsönösen, akár egyoldalúan lettek egymás gyerekének keresztszülei - komaságba került. Nem volt általános gyakorlat, de ismerték és többen követték a komaság örökítését: a gyerekek folytatták szüleik komaságát. Gyakoribb volt, hogy az újszülöttnek keresztszülőül, maguknak komául a gyerek- vagy legénykori jóbarátot, a katonapajtást, a lakodalmi 384