Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
Veszedelmek Akisgyereket a néphit szerint rengeteg baj, betegség, veszély, rontás fenyegette, mely származhatott természetfeletti lényektől, de méginkább ilyen erejű személyektől. Különösen a keresztelőig - mely bizonyos oltalmat adott - óvták az újszülöttet. Zámolyon a szülés után mindjárt becsukták az ablakot, hogy ne tudjon bejönni a boszorkány. Az újszülött fekhelye a keresztelőig a nagyobb védelmet nyújtó anyai ágy volt, csak utána tették ki a bölcsőbe. Sárkeresztesen ezzel összefüggésben azt mondták, a körösztülésig nem szabad az ágyat bevetni. Bodajkon siettették a csecsemő keresztelését, nehogy addig az ördög ellopja a lelkét. A sötétség mindenütt az ártó lények birodalma. Csákváron éppen ezért éjjel addig nem oltották el a lámpát, míg meg nem keresztelték a gyermeket. Az egyedülhagyás tilalmának racionális és irracionális okai egyaránt lehettek, az anya közelsége mindenképp fontos volt a gyerek számára. Csókakőn emiatt az asszonynak addig sehova nem volt szabad kimenni, míg templomba nem vitték a picit. Egyébként pedig mindkét tájegység valamennyi falujában az udvaron belül maradtak az anyák - a később ismertetésre kerülő -egyházkelőig. A védtelen újszülöttet - ekkor és nagyobb korában is, melyre az alábbiakban néhányszor utalunk - leginkább a nézéssel történő rontástól, a szemmé veréstől féltették. A rá vonatkozó hiedelemek egész Európában, különösen annak keleti felén ismeretesek. Gyökerei az ókorig nyúlnak vissza. Lényege, hogy a bekövetkezett betegséget, károsodást, rosszullétet, álmatlanságot, heves sírást a szemmel verésnek tulajdonították. Külső jegyekből már felismerhetőnek tartották, hogy ki rendelkezik a szemverés képességével. Területünkön is általánosan elterjedt hiedelem, hogy akinek összeér (összenyőtt) a szemöldöke, az megveri a gyereket - akár akaratától függetlenül - ha sokáig nézi. Szemmel verhetett bárki, tehát véletlenül is, ha a kicsit megesődáta vagy megdicsérte. Aki fáratt volt, szintén megronthatta a gyereket, betegséget okozhatott neki. Leginkább azonban a boszorkányok vertek a szemükkel. Az anyák így egyes embereket eleve nem engedtek be, mert úgy hallották róluk, hogy megrontják a gyereket. Az idősebb korosztály tagjai a csecsemők megrontásáról máig számtalan esetet, hiedelemmondát, a megelőző és gyógyító eljárásokról, eszközökről szépszámú változatot ismernek a két tájegységben. Az oltalmazó szerek, tárgyak, rendszerint a közvetlen környezetből kerültek ki. Fehérvárcsurgón a kisgyerek nyakába egy zacskóban kámfort tettek a szemverés ellen. Az illékony anyagnak a paraszti háztartásokban gyógyszerként illetve irtószerként történő felhasználása nyilván hatott a hiedelem területére. A katolikus hívek az olvasó, az imák számolására szolgáló, gyöngyszemekből álló füzér mágikus erejében bíztak. Rontáselhárító erejét egyházi használatára, szentelt voltára vezették vissza. Borsodban és Göcsejben a pólyakötőbe dugták vagy a gyerekre rakták. Csókakőn a kereszteletlen kicsinek a csuklójára tették az óvasót, hogy a boszorkány ki ne cserélje. (A cserét vagy vátott gyerek valamely rosszindulatú lény torzszülött gyereke, melyre az „igazit" kicserélte). Acsókakőiek a váltott gyereket idétlennek, nagyfejűnek vagy nagyhasúnak képzelték. A zámolyi katolikusok a gyermek megszületése után rögvest a rózsafüzért belekötötték a pólyakötőbe. Az egyházi eredetű szernek tehát a veszélyeztetett személynél történő elhelyezésében, óvó erejében különösen bíztak a földöntúli, pogány hatalmakkal szemben. 379
