Gelencsér József - Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. – Fejér megye néprajza 3. – Szent István Király Múzeum közleményei: A sorozat 30. (1991)
A két világháború között általában egy hétig jártak el a házakhoz: kimosták az asszony és a kisgyerek ruháit, pelenkáit, végezték a fürdetést, tisztába tételt. Kevésbé módos helyeken, vagy ahol idősebb segédkező családtag élt, ott nem igényelték ennyi ideig a bába közreműködését. Csákváron úgy fogalmazták meg, akkor már nem jött, mikor az asszony föntjárt,azaz felkelt a gyerekágyból. A bába munkáját, ápolónői tevékenységét az is meghatározta, hogy mennyire tudták megfizetni. Szolgálataiért meghatározott pénzösszeget kapott, melynek egy részét terményben, élelemben lehetett megváltani, amennyiben így igényelte. Máskor az utóbbiakat ajándékul kapta, gazdagabb házaknál pedig meg is vendégelték. A bábának szervező szerep jutott a keresztelőknél is. A szülés után a méhlepény, a mássá elásása a férfira várt. Rendszerint a trágyadomb alá tette. Ugyancsak ő jelentette be hivatalos helyen aznap vagy másnap az új családtagot. Otthon a születés (és az elhalálozás) pontos dátumát a láda, majd a szekrény belső oldalára, a biblia első, vagy utolsó lapjára, ritkábban a kalendáriumba jegyezték fel. Pontos idejét, a század elején a szülők, különösen ha több gyerekük Jett, nem is nagyon tartották fejben. A kérdezőnek hozzávetőleges időpontot mondtak. Jeles naphoz, vagy az aktuális mezőgazdasági munkához kötötték: karácsony előtt, kendertipráskor (augusztusban,) ganyéhordáskor (március vége -április eleje), aratás tüvibe (júniusban). Szólásként él nyelvünkben, hogy a burokban született ember szerencsés. Az azonos tartalmú hiedelmet az egész nyelvterületen, így tájegységeinkben is ismerték. Fehérváncsurgón hozzátették, hogy a burokban született a magzatburkot tartsa meg, mert csak akkor lesz szerencséje. A gyerek születésének időpontjából jósoltak jövőbeni sorsára, tulajdonságára. „Aki télen született, az nyáron fázik, aki nyáron születik, az télen fázik". A pénteki születés szerencsétlennek számított. Az ókor óta ismeretes hiedelem, hogy a csillagok az emberi sors irányítói. Az égitestekből, bizonyos jelekből azután az egyéni életsors is kiolvasható, megjósolható. Népünk képzeletében a csillagok folytonos mozgásban vannak, felragyognak, kialusznak, jó vagy rossz csillag képében befolyásolják az emberi életet. (Bödők, 1986, 28.) Sárkeresztesen az egyik hiedelemmondában febukkant a csillagjóslás. „Hallottam, hogy mikor megszületett a gyerek, az öregaptya megnízte a csillagokat, aztán mondta, hogy ez a gyerek a kútba hal meg. A kutat mindig lecsinálták, hogy bele ne essen a gyerek. De egyszer, mikor hazaértek a munkábú, a gyerek fönt ült a kúton, aztán ott halt meg". A parasztság szerint egyes személyiségek, a tudósok természetfeletti erővel, képességekkel rendelkeztek. Közéjük tartoztak a táltosok és garabonciások. A csókakőiek körében egykor róluk különösen sok szó esett. Az itteni hiedelem szerint amelyik gyerek foggal születik, az jós, tudós lesz, mindent előre fog tudni, ami vele történik. Az ilyennek két foga szokott lenni, vagy alul, vagy felül. (Gémes 1960, 3.). Csákberényben azt állították, a foggal született gyerekből bölcs ember lesz. Szokták azt is mondani, hogy az ilyet a garabonciás elviszi. (Sárkány 1966) Az újszülöttek közül kétségkívül a fiúnak örültek jobban, pláne, ha első gyermekként érkezett. Hiszen ő megmentette, továbbvitte a család, a familia nevét. 378
